Az egykori szovjet blokk országai közül, a melegséget – még ha titkosan is - nálunk lehetett viszonylag egyszerűen megélni. Akinek persze befolyásos munkahelye volt, mint Rakiás Ferenc vegyészdoktornak, számos veszélyt jelenthetett egy kaland. Mivel kiváló szakember volt, melegségét még elfogadták a Vám- és Pénzügyőrségnél, de amikor egy disszidálni akaró orosszal lett kapcsolata, azt már nem tolerálták.
Rakiás Ferenc a 2000-es évek közepén, fotó: Takács Bencze Gábor
"Egy gikszer miatt tudták meg. Akkor már volt egy 14 éves kapcsolatom... Összejöttünk egy moszkvai gyerekkel. Egy nagyon jó kinézetű gyerek volt, és hát, egyszer szexeltünk vele. Utána ő hazament, de tartotta velünk a kapcsolatot. Egyfolytában bennünket nyüstölt, hogy küldjünk neki meghívó levelet, mert ő szeretne jövőre is jönni Budapestre. Hát, végül is küldtünk neki egy meghívó levelet. Ami, persze, nem ilyen egyszerű, hogy küldtünk neki egy meghívó levelet, mert ez egy nagyon komplikált dolog, de elment neki a meghívó levél. És meg is kapta a vízumot Magyarországra, meg is érkezett Budapestre, és amikor leszállt a Tisza expresszről - vártuk -, én azt hittem, hogy egy divatlapból kilépett figura. Rettenetesen jól öltözött, a legutolsó divat szerint. Méregdrága, márkás cuccok.
a kép illusztráció
Erre egy picit meglepődtem, de hát, gondoltam, hogy az oroszoknak nagyon jól megy. Bizonyos oroszoknak. Na, mindegy. Megjött a srác, és nálunk lakott 1 hónapig. És az első pillanattól kezdve én megmondtam neki, hogy „Figyelj, itt van a lakáskulcsom, jössz-mész, azt csinálsz, amit akarsz, közöttünk nincs már semmi”. És, megmondom őszintén, hogy én nem is tudom, hogy ő mit csinált. Élte a maga kis életét, és ez volt az én szerencsém. Mert aztán, körülbelül a negyedik hét végén, hajnalban megjelent a rendőrség a lakásunknál. Mint a tank, vonultak be. Ez valamikor reggel 4 óra tájékában lehetett.
- Itt lakik az Andrej Bukovszkij nevezetű szovjet állampolgár?
- Igen, itt lakik, de éppen most nincs itthon.
- Hát, hol van?
- Lement a Balatonra.
- Miért, magának azt mondta?
- Igen, nekem azt mondta.
És abban a pillanatban bevillant az agyamba egy kép, hogy ez lehet, hogy nem is a Balatonra ment?
- Miért, lehet, hogy nem is a Balatonra ment?
- Na, ugye, hogy tudja, hogy nem Balatonra ment! Hát, nem Balatonra ment! Leszedtük a hegyeshalmi vonatról. Disszidálni akart.
Gellért Fürdő, fotó: Fortepan
És akkor engem behívtak a Fő utcába.
„- Na, hol ismerkedtek maguk meg ezzel a bizonyos emberrel?”
És akkor, hát, mit lehet erre mondani? Nem mondhatom azt, hogy a Gellértnek a szaunájában.
- Hát, a Gellért étteremben.
- Hogy kerültek a Gellért étterembe?
- Hát, úgy, hogy én a barátommal ott ültem, és vacsoráztam, nem volt több hely, és ez a fiatalember megkérdezte, hogy odaülhet-e az asztalunkhoz. Odaült az asztalunkhoz, és elkezdtünk beszélgetni.
Az asztalra csapott, és azt mondta:
- Na, ide figyeljen! Mindenkinek sokkal egyszerűbb és sokkal jobb lesz, ha most tisztázzuk: mindenki tudja magáról, hogy buzi, nem kell itten megjátszani magát, és magának is könnyebb lesz, hogyha ettől kezdve őszintén elmond mindent!”
És akkor rájöttem, hogy tényleg nincs miről beszélni. Vagy az van, hogy őszintén elmondok mindent, vagy nem tudom, mi van. És hát ettől kezdve én őszintén elmondtam mindent, amit tudtam. Az volt a szerencse, hogy nem tudtam, hogy ő disszidálni akar.
a kép illusztráció, fotó: Fortepan (VÁTI)
Haza mentem és elmondtam a sztorit a szomszédnak.
- Képzeld el, ez a szerencsétlen hülye disszidálni akart, most voltam a rendőrségen.
- Feri, és te nem láttad, hogy téged figyelnek?
- Engem? Ki figyelt engem?
- Hát, itt állt rendszeresen három Zsiguli a házunk környékén, éjjel-nappal. És érdekes módon, ezek mindig a te lakásod felé fordulva álltak. Ez nem tűnt fel neked?
- Nem.
- Hát, látod, nekem feltűnt.
- Akkor miért nem szóltál nekem? És akkor mi van, hogyha figyeltek?
- Figyeltek. Mindent tudtak rólad.
Az egészből született egy büntető eljárás, a gyereket, ugye, letartóztatták, kiutasították Magyarországról, de hát, az én nevem az itt megjelent. Én elfelejtkeztem arról, hogy én végül is egy fegyveres testületnek, igaz, hogy nem egyenruhás tagja, de polgári alkalmazottja vagyok.
És egyszer csak behívattak engem.
- Nézze, Rakiás elvtárs, maga fantasztikusan jó szakember, de hát, magától búcsút kell, hogy vegyünk. Mert, hogy maga belekerült egy bűnügybe, és a testület szempontjából ez nem jó. És mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy magát bizonyos bűnöző szervek megkeressék, és befolyásuk alá hajtsák. Ezt mi nem engedhetjük meg magunknak. Nem azt mondom, hogy ki van rúgva, hanem azt mondom, hogy keressen magának munkahelyet rövid időn belül. Ezt a testületnél 3 ember tudja, hogy mi történt, 3 ember tudja, hogy maga homoszexuális - ezt sem engedhetjük meg a testületben.
Úgyhogy búcsút vettünk egymástól."
Riporter: Banach Nagy Milán, Hanzli Péter
Szerkesztő: Takács Mária