Július 2-án, Szegeden tartottunk film- és könyvbemutatót. Kisbusszal utaztunk a szereplőkkel a Tisza parti városba. Mindannyian fontosnak tartottuk a személyes megjelenést, a közvetlen találkozót.
fotó: Takács Mária
G. Ágnes, a közönség soraiból így látta az estét:
„Annyira mások!” – mondják körülöttem többen. A szegedi Belvárosi Mozi Balázs Béla termében vagyunk, nem kis terem ez, terített asztal. A „Meleg férfiak, hideg diktatúrák” dokumentumfilm vetítése utáni beszélgetésre és az azonos című kötet bemutatójára öt szereplő utazott Szegedre. Különbözőek tényleg, másképp beszélnek, máshonnan jöttek, mást akarnak, egy többszólamú kórust hallok, és más a közönség is: főként nők, lányok, Tölgyesy Zoltán színész szép mókásan ki is nyilvánítja, hogy ő ezért azért annyira nem ujjong. Körülbelül negyvenen lehetünk, harminc jegy kelt el, 9 könyv*.
Zsazsa (Barát Erzsébet, moderátor) kérdései jók: „Miért ’diktatúrák’ szerepel a címben, többes számban? Lehet-e ezt érteni a meleg közösségen belüli valamifajta diktatúrákra is? Ami megbontaná azt a kettőséget, hogy ’vannak ők’, és ’vagyunk mi’. Rakiás Ferenc ennek kapcsán elmondja, hogy a belső feszültségek miatt mondott le a Pride-ot szervező egyesület elnökségi tisztéről. Banach Nagy Milán, a rendszerváltozás utáni generáció tagja, hozzá hasonlóan a leginkább azt nyomatékosítja, hogy mennyire fontos lenne, hogy többen vonuljanak.
Vásárhelyi Lajos rendszeres pornó mozi esteket idézett a rendszerváltás előtti Szegedről, ahol aztán senki egymáshoz nem szólt. Tölgyesy azt tanácsolja, fel kell költözni Budapestre, egy életünk van, és Győzy sem tudja magát kecskemétinek, fiatal kora óta Pesten él. Elmeséli, hogy munkahelyén, a MÁV-nál, nemrégiben be akart tanítani egy kezdő munkatársat, véletlenül hozzáért, mire az sikoltozni kezdett, hogy ne érjen hozzá. Határozottan visszaszólt, de ez durva megaláztatás volt számára.
fotó: G. Ágnes
„Akkor vidéki kezembe visszavenném a mikrofont” – mosolyog a moderátor: „Mi alapján szerveződik a film? Hogyan húzták meg a gerincét? Miért kreatív dokumentumfilm (fikciós részekkel) a műfaja?” Takács Mária rendező a katonaságot, az AIDS-et említi, olyan témákat, amiket mindenféleképpen be akartak emelni a filmbe. Ezek meghatározták a film vonalát, egyben emiatt fontos részeket ki is kellett vágni. A film készítés közben formálódott, tervezett anyagok nem jöttek be, egy esetleges NDK-s párhuzam helyett így került be Jugoszlávia, a ’89 előtti nudista nyaralások népszerű helyszíne. És mivel nyilvánvaló volt, hogy a múltat nem tudják egy az egyben visszahozni, szándékosan gyártottak inkább fikciót. Ferenc viszont éppen emiatt nem vállalta a kreatív részekben szereplést. Mire Tölgyesy: De pedig mégis visszajött a múlt! És milyen jó volt újra az Egyetem Presszóban ülni, Lantos a Zsuzsa a zongoránál!
„Nem gondoltak-e arra, hogy más nézőpontokat is megszólaltatnak, családtagokat például?” Taki válasza kicsit megzavar, elgondolkodtat: nem akartak magánszférákba belemenni, közösségi tereket akartak bemutatni. „Így lesz az idő mellett a tér is szervező elem” – mondja Zsazsa. A társadalmi hátteret korabeli híradórészletekkel akarták érzékeltetni, a könyvben a lábjegyzetetekkel. A forgalmazó is felszólal a sorokból, szerinte egy ilyen tágítással széthullott volna a film.
Felvetődik még kérdésesként az idős-fiatal határvonal, mert van olyan, hogy valaki az előző generációhoz tartozik életkorilag, meleg életét viszont a rendszerváltás után kezdte élni. Sokan jelentkeznek a közönségből, kérdeznek az érték átörökítésről, hogy miért vállalták a szereplést. Milán felhívja a figyelmet, és egyben talán köszönetet is mond, hogy az előző generációk nélkül nem tartathatnánk ott, ahol ma. Egy lány szerint nem ártana a meleg „kobakokban” is egy kicsit rendet tenni.
A beszélgetés után Győzyt lefoglalja két srác, Lajost egy lány kérdezgeti még a szegedi múltról. Ferencet azonban a munkahely várja, indulniuk kell. Sziasztok, emberek, további minden jót!
G. Ágnes
* Könyvet a Grand Caféban lehet megvásárolni