Sokan azt gondolják, hogy a vidéki kis és nagyvárosokban nem is laknak melegek. Flecker István Miskolcon él most is, és a fiatal korát is ott töltötte a 60-as, 70-es években. Milyen lehetőségeik voltak "őseinknek", hogy szerveződtek és hogyan szereztek információt Miskolcon anno?
MF: Mit volt szabad, mit lehetett tenni a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején? Engem mindig nagyon érdekelt, hogy a hetvenes évek legelején hogyan szerveződött Miskolcon, vagyis Budapesthez képest egy kisvárosban, egy underground meleg csoportosulás?
István: Miskolcon élve azt tapasztaltam, hogy ezek a gerillaközösségek elkezdtek valamiféle csoportjelleget ölteni. Ha két ember megismerkedett egy harmadikkal, az biztosan ismert egy negyediket és egy ötödiket, vagyis fokozatosan csoport jelleget öltöttek. És ezek az emberek kommunikáltak egymással. Megmondom őszintén, hogy ezt a kommunikációt elsősorban a szexualitás mozgatta, majd pedig erre épült egyfajta érzelmi sík, valamint egy meleg társadalmasított rész.
Miskolcon például élt egy meleg figura, akinek nagyon jó egzisztenciája volt: mindentől elszigetelt, de mégis központi helyen levő családi háza. Egy ilyen védett milliőben nyugodtan összejöhettek az emberek. Ebben a házban nem keltett feltűnést több ember megjelenése.
Miskolc a 60-as években. Forrás: fortepan.hu
MF: De te például honnan tudtad, hova kell vagy lehet menni?
István: Én mindig azt szoktam mondani, hogy a meleg talpas rádiónál tájékozottabbat nem ismerek. Magyarul: ha én elviszem a tappancsaimat valahova, és ott meghallom, hogy él egy Kovács József, aki összegyűjtötte a melegeket, akkor én azt a hírt továbbadom a következő embernek, és így alakulhatott ki ott egy közösség, egy baráti társaság.
MF: Mit csináltatok ezeken az találkozókon?
István: Elsősorban beszélgettünk, és nem tagadom, pletykálgattunk is különböző meleg élethelyzetekről. Mint minden csoportban, itt is előfordultak olyanok, akik felszínesebben élték meg az életet. Ők párkapcsolatot vagy szexualitást kerestek. És aztán ott voltunk mi, vagy hárman, akik talán szociálisan érzékenyebbek voltunk. Mi megpróbáltunk valamiféle meleg társadalmi munkát végezni, azonos mentalitású, gondolkodású embereket keresni. Olyanokat, akik hajlandók voltak társadalmi jelleggel is működni. Úgy értem, én például szerettem volna, ha elolvasunk egy könyvet, ami a melegségről szól, hogy aztán beszélgethessünk róla. Nekem már a húszas éveim elején is jókora − meleg vagy érintőlegesen melegekkel foglalkozó − könyvtáram volt. Vagy szerettem volna, ha elmegyünk filmet nézni. Mert azért a hetvenes években is vetítettek olyan filmeket, amelyek érintették a homoszexuális témát.
Flecker István fiatalkori képe
MF: Emlékszel olyan filmekre vagy könyvekre?
István: Akkor jelent meg például James Baldwinnak a Giovanni szobája című kötete. Vettem belőle vagy húsz darabot, egyenként öt forintért, és kölcsön adtam őket. Nem sokat kaptam vissza belőle, de legalább lehetett róla beszélgetni. Vagy Shakespeare IV. Henrikje. Ebben a királydrámában érintőlegesen szó esik a melegségről is. A színházi kísérleteim azonban rendre dugába dőltek. Ami a filmeket illeti, két Fellini filmre emlékszem, melyekben egy nagyon enyhe meleg vonulat is megjelent. A hetvenes évek elején publikáltak egy szociológiai tanulmányt a melegekről. Nem fog eszembe jutni a címe. Valamilyen narancs.
MF: Vadnarancsok.
István: Vadnarancsok, igen! Ebből is felvásároltam egy nagyobb mennyiséget. Azt mondhatnám, hogy abban a könyvben archetípusok voltak. Vagyis a tanulmány leírta, hogy milyen típusú melegek léteznek, s ezek a melegek milyen társadalmi körökben mozognak.
Az interjút készítették: Hanzli Péter, Banach Nagy Milán