Tarlós István beszólt a melegeknek. Nem tetszik neki, hogy ezek a "degeneráltak" „homoszexuális jellegű felvilágosító, vagy egyéb címen folytatott műsorokat tarthatnak”, ha éppen ehhez van kedvük.

„Menjenek a négy fal közé.”, „Minek mutogatják magukat, én sem hirdetem, hogy heteroszexuális vagyok.” – hallhatjuk úton-útfélen. Heteroszexuálisként* sokszor nehéz megérteni, miért van szükség az előbújásra, és miért is olyan nehéz ez, hogy miért kell ehhez külön emléknap meg felhajtás, és különben is, miért kell folyton erről beszélni.

Pedig, ha jobban a mélyére nézünk a dolgoknak, nagyon hamar kiderül, hogy miért szükséges ez. Nádasdy Ádám egyik fontos írásában** jegyzi meg nagyon frappánsan, hogy „melegnek lenni elsősorban titok”.

Titok, mert vannak körülötted, akik nem bírják a buzikat. Akik szerint ez egy betegség, bűn vagy undorító dolog. Vagy konzervatív családból származol. Titok, mert félsz, hogy bántás ér, vagy elfordulnak tőled a barátaid és a családod. Azok, akiktől ezeket a mondatokat hallod.

Titok azért, mert már eleve feltételezik rólad, hogy heteroszexuális vagy. Kérdezik, hogy miért nincs barátod / barátnőd. Jucika néni, anyukád szomszédja, már rég összeboronált egy kollégáddal.

Ha nem vagy meleg, ezek mind könnyebben mennek. Ha szeretnél megismerkedni valakivel és elhívod randira, nem néz furcsán. A munkahelyeden a szünetben mindenki elmeséli, hogy van a párja, a családja. Ha tőled kérdezik, zavartan másra tereled a szót.

Az előbújás ezt a titkot töri meg. És hacsak nem vagy egy Ricky Martin, nem csupán egyszer kell megtenned, hanem többször, sokszor, minden egyes alkalommal, amikor új környezetbe kerülsz. Amikor családi ebéd van otthon, és a húgod is hozza a barátját, a bátyád a feleségét. Amikor megkérdezik a kollégák, hogy hol voltál a hétvégén, amikor moziba hívnak a barátok („még van két jegyünk”).

Előbújni nem csak tinédzserként lehet. Sokan családos emberként ébrednek rá, hogy melegek vagy biszexuálisok, vagy társadalmi kényszerből házasodnak, de egy idő után már nem akarnak hazugságban élni. Nem csak a szülőknek, hanem a gyerekeiknek is szeretnének beszélni erről.

Nádasdy Ádám és Pálos Attila meséltek nekünk titokról és előbújásról:

Az internet-korszak előtt bármilyen információmorzsa fontos volt, amit csak el lehetett érni. Az orvosi és anatómiai szakkönyvek külön fejezetei, ahol a melegek sokszor perverzként, betegként jelentek meg; irodalmi művek, ahol a sejtetés szintjén találkozhattak saját vágyaikkal. Vagy amikor a családtagok a buzikról beszéltek félelemmel teli hangon: hová és mikor nem szabad menni, hogy találkozzon „velük” az ember.

A melegmozgalom kezdete, azaz a 80-as, 90-es évek előtt nem voltak ennyira kialakult kategóriák sem, mint most: a férfiak, akik férfiakat szerettek nem melegként határozták meg magukat, hanem buziként, később homokosként, homoszexuálisként. 

Az előbújást nagyon sokan élik meg pozitív dologként: ezután lehet őszintén beszélni barátokkal vagy a szülőkkel, nem kell titkolózni, történeteket kitalálni, hogy hol voltunk tegnap délután. Ám nem szabad eltagadni, hogy vannak veszélyei is. Sajnos sokan élnek olyan környezetben, ahol reális a veszélye annak, hogy bántalmazzák, megverik vagy kiközösítik őket csak azért, mert melegek vagy transzneműek. „Ha az én gyerekem buzi lenne, akkor kitagadnám.” – halljuk néha egy-egy beszélgetés közben, vagy olvassuk a neten. Sajnos előfordul, hogy ezek a szavak nem pusztán a környezet nyomása miatt hangoznak el, hanem tettek is követik őket.

Ma már azonban jóval könnyebb az előbújás saját magunknak és a környezetünknek is. Az internet korában bármikor találhatunk más melegeket, akikkel beszélhetünk, civil szervezetek nyújtanak lelki segélyt vagy szerveznek programokat. Bármikor lemehetünk melegbárokba és bulikba szórakozni, a beszélgetős estek pedig karnyújtásnyira vannak. A vidékieknek és elzárt településen előknek, illetve a szegényebbeknek persze sokkal nehezebb, de ők is könnyebben juthatnak információhoz, mint azok, akik 50, 40, 30, vagy akár 20 évvel ezelőtt kezdték el az előbújást.

*És nem transzneműként.

**Nádasd Ádám: Melegnek lenni elsősorban titok, nol.hu

 Szerző: Seregély Ágnes

Nemsokára elindul blogunk. Szeretnénk kiaknázni azt az aranybányát, ami a múltból maradt ránk, és feltárni, milyen is volt a magyar meleg férfiak élete a rendszerváltás előtt és után.

Nemsokára elindul blogunk, amiben idősebb meleg férfiak beszélnek arról, milyen volt az életük a Kádár-korszakban, a rendszerváltáskor és később, valamint szót ejtünk a magyar meleg történelem főbb fordulópontjairól is.

 Nézd meg, Péter miért tartja fontosnak, hogy feltárja történelmünket!