Mi nem egyszerűen kormányváltást, hanem rendszerváltást akarunk. Ne akarjatok nők nélkül forradalmat csinálni, mert nem fog menni. Ha rendszerváltást akartok, nemcsak kormányváltást, ahhoz kellenek a nők is. Mi nőként nem fogjuk támogatni, hogy létrejöjjön egy olyan új politikai nemzedék, amely megint az asztal alá söpri a nőügyeket és szexistán viselkedik. Ha szükség van ránk, nőkre, akkor, kedves többségi férfiak, kapjátok össze magatokat, és kezdjetek el odafordulni, tisztelettel és szolidaritással viselkedni az általatok is leváltani akart kormányzat által elnyomott, megbélyegzett, kirekesztett kisebbségekkel.
A Labrisz Egyesület néhány tagja és szimpatizánsa a "civiltörvény" elleni tüntetésen.
Kedves demonstráció-szervezők, demonstrálók, a jelenlegi hatalmi rendszerrel és annak képviselőivel elégedetlenek!
Mi is úgy gondoljuk, van egy közös ügyünk. Közös ügynek gondoljuk, hogy a jelenlegi erőszakos, elnyomó, diktatórikus, kirekesztő, megbélyegző, jogtipró, gyűlölködő és mérhetetlenül korrupt kormányzatot leváltsuk. Civil szervezetként eddig is ezt a rendszert próbáltuk megváltoztatni, és ezután is erre törekszünk, bármilyen szűkösek is erre az erőforrásaink. Készültünk a 19-ei tüntetésre is. Azon túl, hogy egyetértünk a szervezők összes követelésével, közvetlenül érint minket az orosz mintára hozott „civiltörvény”, valamint a zsigereinkben érezzük a fájdalmat és rémületet a csecsenföldi meleg férfiak meghurcolásáért, bezárásáért, agyonveréséért. Emiatt még az általunk is vállalhatatlannak és irrelevánsnak tartott Puzsér Róbert felszólalása ellenére is kivonultunk volna testületileg a demonstrációra. Mert van közös ügyünk. De az esemény oldalán a szervezők állásfoglalása és az Antoni Ritát, a Nőkért Egyesület vezetőjét támadó kommentek miatt meggondoltuk magunkat, és ebben a nyílt levélben szeretnénk jelezni, hogy elegünk van ebből a kommunikációból! Időközben az időjárás sajnos elmosta a demonstrációt, viszont így kaptatok egy esélyt, hogy a következő alkalom megszervezésénél figyelembe vegyétek a szempontjainkat.
Döbbenettel olvassuk az orbáni és szélsőjobbos (ami ugyebár gyakorlatilag ugyanaz) retorikára hajazó megjegyzéseket, amelyek – rendkívül agresszívan – nőtársainkat és a magyar nőmozgalmat támadják. Kikérjük magunknak ezt a hangnemet! „Parányi komment-hadosztály”? Az olyan, mint a „törpe kisebbség”, nem? A szélsőjobbos hírportálok visszatérő frázisa, amely az alkalomtól függően vonatkozik zsidókra, bolsikra, libsikre, libsibolsikra, bárkire, aki hangosan tiltakozik a kirekesztő, gyűlölködő nézeteik ellen. Amúgy meg, ha nem tudnátok, demokráciákban, akármilyen kicsi is egy kisebbség, meg szokás hallgatni őket, de nem azért, hogy utána a földbe legyenek döngölve, hogy lehetőleg soha többet ne tudjanak megszólalni. Aztán, „egyéni sértettségnek” nevezni társadalmi kérdésekkel kapcsolatos nézeteket? Mi van?!? És ki az, aki olyan vehemensen megmondja Antoni Ritának, hogy mit akarnak A magyar nők (kivéve persze egy „törpe kisebbséget”)? És ő honnan tudja, mit akarnak A magyar nők? Nőként nem kérünk ebből az arroganciából! Elég volt!
És lebolsevikozni, lekommunistázni, lemoszkvázni valakit, aki kifejti a nemtetszését, és közben azzal vádolni, hogy a nemtetszésével bomlasztja az egységes ügyet? És mindezt olyan hangnemben, amelyből egyértelmű, hogy pont az illető bolsevikozó nem tűri az övétől eltérő véleményekkel szembesítést? Majd pedig önkritikára szólítja fel a lebolsevikozott személyt, vagyis arra, hogy revideálja a neki nem tetsző véleményét? Ezt a miniszterelnökünktől tanulta a kedves kommentelő? Vagy netán még a pártállami „önkritika-gyakorlás” halvány emléke él benne? És azt a fogást is jól ismerjük a jelenlegi kormányzati kommunikációból, amikor megvádolják az őket kritizálókat valamivel, amit pont ők csinálnak. Ha ezt a mintát követitek, miben különböztök azoktól, akik ellen közösen kiállnuk?
Mi azt gondoljuk, hogy mindenkire szükség van, akinek nem tetszik a rendszer. Mihez is? A kormányváltáshoz? Nem, nekünk az kevés. Mi rendszerváltást akarunk. Ne akarjatok nők nélkül forradalmat csinálni, mert nem fog menni. Ha rendszerváltást akartok, nemcsak kormányváltást, ahhoz kellenek a nők is, és kell az a szemléletváltás, amelyben mindenki, minden döntéshozó, intézményvezető, cégvezető foglalkozik nőügyekkel. Ha nő, ha férfi. És azért az legyen világos, hogy nagy többségben nem a hagyományos nemi szerepeket önként vagy társadalmi nyomásból felvett, otthon dolgozó, háromgyerekes anyukák fognak kivonulni veletek az utcára, hanem azok a nők, akik kritikusak a rendszerrel szemben. És ez a nőket elnyomó rendszer kritikáját is magában foglalja. Mi nőként nem fogjuk támogatni, hogy létrejöjjön egy olyan új politikai nemzedék, amely megint az asztal alá söpri a nőügyeket és szexistán viselkedik. Ha rendszerváltást akartok, akkor ebben is váltás kell. És a váltás ott kezdődik, hogy ha pl. egy feminista kifejezi a nemtetszését egy demonstráción felszólaló személy korábban nőket (és nem mellesleg LMBT embereket) sértő megnyilvánulásai miatt, akkor nem a verbális erőszak teljes eszköztárát felvonultatva, fröcsögve a földbe döngöljük, hanem tisztelettel meghallgatjuk, elgondolkodunk az általa felvetett szempontokon, ha nem értjük, esetleg megkérdezünk más érintett nőket is a kérdésről és ha nem értünk velük egyet, akkor kulturáltan vitatkozunk velük. Elvárjuk ezt a fajta erőszakmentes kommunikációt mindenkitől, aki rendszert akar váltani. Mert csak így tudunk együttműködni. Az arrogancia, amivel a többségi megmondja a kisebbséginek, hogy ő mint kisebbségi mit tekintsen sértőnek és mit ne, nem működik. Ezt mi, mint kisebbségi nők, nagyon jól tudjuk, és köszönjük szépen, nem kérünk többet belőle!
Mi ott voltunk eddig minden tüntetésen, és a továbbiakon is ott leszünk, de csak akkor, ha tényleg van közös ügyünk. Ha van közös ügyünk, akkor legyen egy közös minimum, amit közösen határozunk meg, és amibe a tiszteletteljes, erőszakmentes kommunikáció is beletartozik. Ha szükség van ránk, nőkre, akkor, kedves többségi férfiak, kapjátok össze magatokat, és kezdjetek el odafordulni, tisztelettel és szolidaritással viselkedni az általatok is leváltani akart kormányzat által elnyomott, megbélyegzett, kirekesztett kisebbségekkel. Akik közé, a velük szemben gyakorolt bánásmód miatt, a nők is tartoznak. Mert nekünk lehet, hogy még nálatok is jobban elegünk van!
Labrisz Leszbikus Egyesület
- április 18.