Tarlós István szerint a bableves a meleg (mi sem szeretjük hidegen), az Andrássy út szellemiségéhez nem illenek a buzik. Bizonyára régebben nem is léteztek, de ha mégis, nagy ívben elkerülték még a környékét is.

Eddig is ismertük a főpolgármester "melegbarát természetét", volt idő, amikor a Sziget Fesztivál szivárvány sátrában is fellépett.

Ki kell ábrándítanunk azonban, a buzik ugyanis már a fél várost beszennyezték tappancsaikkal. Nem csak a hétköznapokon vegyültek a tömegbe, miközben álcázták magukat, hanem olyan ünnepi alkalmakkor is, mint március 15., október 23. vagy éppen lázadásuk ünnepekor, a Pride alkalmával.

A nemrég (állítólag) előbújtatott Kocsis Máté szerint a Nagybani piac parkolójában kellene megtartani. A kép illusztráció.

És hogy milyen útvonalakon haladtak?

1997. -> Capella Café–Belgrád rakpart–Duna-korzó–Vörösmarty tér–Váci utca–Capella Café.

                                                                                  Fotó: Takács Bencze Gábor

1998. -> Közép-Európai Egyetem–Zrínyi utca–Szent István tér-Bajcsy-Zsilinszky út–Deák tér–Károly körút–Kossuth Lajos utca–Szabad sajtó út–Váci utca–Vörösmarty tér–Vigadó u.–Belgrád rakpart–Petőfi tér

1999. -> Közép-Európai Egyetem–Zrínyi utca–Bajcsy-Zsilinszky út–Károly körút–Kossuth Lajos utca–Váci utca–Vörösmarty tér

2000. -> Petícióátadás a Parlamentnél (!!!) -Szabadság tér–Bank utca–Bajcsy-Zsilinszky út–Károly körút–Kossuth Lajos utca–Szabad sajtó út–Váci utca–Pesti Barnabás utca–Romkert

2001. -> Felvonulási tér–Andrássy út–József Attila utca–Eötvös tér–Vigadó tér

2002. -> Felvonulási tér–Andrássy út–Erzsébet tér–Deák Ferenc tér–Astoria–Kossuth Lajos utca–Erzsébet híd–Tabán

                                                                         Fotó: Takács Bencze Gábor

2003. -> Felvonulási tér–Andrássy út–Kiskörút–Kossuth Lajos utca–Erzsébet híd–Tabán (Kereszt utca)

2004-2005. -> Felvonulási tér–Andrássy út–József Attila. utca–Roosevelt tér–Lánchíd–Lánchíd utca–Tabán

2006. -> Felvonulási tér–Andrássy út–Oktogon–Deák tér–Astoria–Kálvin tér–Fővám tér–Buddha Beach

2007. (az első olyan felvonulás, amikor szélsőségesek megtámadták a menetet) ->

Felvonulási tér–Andrássy út–Oktogon–Erzsébet körút–Blaha Lujza tér–József körút–Ferenc körút–Boráros tér–Közraktár utca–Buddha Beach

2008. -> Deák Ferenc tér–Andrássy út–Felvonulási tér

       Fotó: Takács Bencze Gábor

2009. -> Andrássy út – Kodály körönd – Oktogon – Opera – Erzsébet tér

2010. -> Andrássy út – Kodály körönd (a menetet félúton visszafordították, mert a rendőrség "nem tudta garantálni" a felvonulók biztonságát)

2011. -> Andrássy út – Kodály körönd – Oktogon – Opera – Erzsébet tér – Bajcsy-Zsilinszky út – Alkotmány utca – Kossuth tér

2012. -> Andrássy út – Kodály körönd – Oktogon – Opera – Erzsébet tér – Bajcsy-Zsilinszky út – Alkotmány utca

2013. -> Andrássy út – Kodály körönd – Oktogon – Erzsébet tér – Bajcsy-Zsilinszky út – Alkotmány utca - Honvéd utca - Olimpia Park

2014. -> Alkotmány utca - Nagymező utca - Oktogon - Kodály körönd - Városliget

Köszönjük a Háttér Archívum és a Wikipédia segítségét. :)

Összeállította és kommentálta: Seregély Ágnes.

Voltak meleg helyek. Hát, a fürdők például. A fürdők nagy része nagyon egyértelműen meleg hely volt. A napozókban például. Azokról szinte azt lehet mondani, hogy kizárólag meleg közönség volt. Vagy legalább is ott nagyon bátran ismerkedtek a melegek.

Korábban egy másik posztban már írtunk arról, hogyan ismerkedtek a meleg férfiak, amikor még nem voltak bárok, vagy amikor még nem találhattak egymásra az interneten. A legendás Egyetem Presszón és egyéb „zártkörű” helyeken, vagy a házibulikon kívül (ahová nagyon nehéz volt bekerülni), volt még két járható út: az egyik a korzó, a másik pedig a fürdők. 

Az egyik nagy meleg ismerkedőhely, a Széchenyi fürdő, forrás: fortepan.hu

Flecker István, aki Miskolcon, Budapesten és Pécsen is lakott, azt mondja, hogy az Egyetem inkább egy "első osztályú" éjszakai szórakozóhely volt, inkább értelmiségiek, vagy jobb módúak jártak oda. "Egyfajta anyagi bázist azért elő kellett teremteni, hogy oda járhass, hogy megihass valamit. És közben természetesen ott kiélhetted a melegséged, vagyis vadászhattál – nem találok rá jobb szót. A másik hely a gőzfürdő volt, ahová jegyekkel jártak fiatalok és kevésbé fiatalok ismerkedés céljából. Az én olvasatomban a harmadik kategória az eldugott susnyásokban és bokrokban, bokros helyeken ismerkedő emberek élettere volt."

Budapesten főként a Gellértben, a Rác, a Király, Rudas, Lukács és a Széchenyi fürdőkben lehetett ismerkedni. Sorba kellett állni, a Rác fürdőben szombaton akár két órát is kellett várni, mire bekerült az ember, és sokszor sorszámot osztottak. Abban az időben még nem működtek a szaunák, amik kifejezetten melegeket megszólító helyek. Az idősebb generáció, nem is nagyon szereti ezeket. Nem csak Pesten, hanem Pécsen is volt alkalom az ismerkedésre: a Konzum Áruházzal szemben például volt egy gőzfürdő. Ezt már Mocsonaki László meséli, aki ismerős a városban.

"A fürdők nagy része nagyon egyértelműen meleg hely volt. A napozókban például. Azokról szinte azt lehet mondani, hogy kizárólag meleg közönség volt. Vagy legalább is ott nagyon bátran ismerkedtek a melegek. Sőt talán a fürdőkben nagyon sokan ott éltek szexuális életet, mert máshol nem volt rá lehetőségük. Azért ez nem volt annyira elérhetetlen. Ha megtaláltad már a megfelelő forrásokat, volt megfelelő információd, attól kezdve nem volt olyan borzasztó nehéz ismerkedni. A melegek akkor is keresték egymás társaságát." - mondja Láner Laci, aki kondizni is a Rác fürdőbe járt: "ott mindenki meleg volt, aki oda járt kondizni. Ott is egy nagyon jó társaság volt. Utána bementünk a fürdőbe, az meg olyan volt, mint egy állófogadás. Minden második ember ismerte a másikat, odajött, olyan híráramlás volt, amilyen a mai világban sincs talán."

Király, forrás: fortepan.hu

Laci nem gondolja, hogy valaki úgy járt volna a gőzfürdőbe, hogy nem vette volna észre a melegeket. Voltak olyan helyek, ahol lehetett tudni, hogy főleg sportolók vannak. A Rudas volt ilyen. Oda is jártak melegek, de nem annyira nyíltan ismerkedtek. A Széchenyiben viszont "elszabadult a pokol".

Sokáig nem  tudta, hogy gőzfürdők is vannak. Először a napozóba ment föl, mert erről hallott, és látta, hogy valóban sok meleg van. Megismerkedett a barátjával, általa bekerült a meleg világba, és megtudta ezeket az információkat: "De erre magától az ember nagyon nehezen jött rá. Akkor óriási nagy szerepe volt a szerencsének, hogy kivel ismerkedtél meg, hol, milyen körülmények között, ő hova vezetett be, ő milyen életet élt. Volt, aki azt mondta, hogy minden fürdőben lehetett ismerkedni, de a legtöbben a nagy meleg fürdőkbe - a Gellért, a Király, a Rudas, a Lukács, a Rác és a Széchenyi – jártak."

Az interjúkat készítette: Banach Nagy Milán, Hanzli Péter, Halmai Gábor, Michel

Összeállította: Seregély Ágnes

A szocializmusban nagyon nyírták a melegeket. Besúgóként helyezték el őket. Hallottam olyan sztorit, hogy elmentek a szabadba, szeretkeztek, majd megfogták a rendőrök. Becipelték, megverték őket, és azt mondták: nem fogják zaklatni őket, ha besúgók lesznek, hogy "kispista" meleg-e vagy sem. 

 Május 17. a homofóbia és transzfóbia elleni világnap, nemzetközi nevén IDAHOT. Vannak, akik képes-kampánnyal készültek, vannak, akik kézfogó-flashmobbal. Mi szokás szerint az idősebb férfi-generáció meleg történeteivel.

Az átkosban a homofóbia állami szinten működött: sokáig törvények "segítették", a rendőrség fényképes adatbázisokat működtetett, és gyakoriak voltak a buziverések is. Ezek leginkább a meleg ismerkedőhelyek, a "csempebárok", azaz nyilvános WC-k, illetve korzók környékén történtek: előfordult, hogy összeverődött fiatalok válogatás nélkül ütöttek, vertek mindenkit, akit ezeken a helyeken megtaláltak. Nem ritkán történt meg az is, hogy megfigyelték a melegeket.

A Rudas-fürdő ősrégen, forrás: fortepan.hu

"Ezekről a nyilvántartásokról sokan meséltek, mert a Romsauer is mondta, hogy neki a rendőrség odaadott ilyen fényképes nyilvántartásokat, hogy kiket ismer közülük, vagy nem tudom pontosan, hogy mit is akartak tudni. De mások is, akikkel beszéltem, voltak, akik mondták, hogy láttak ilyet. Odaadták nekik, hogy akkor az ismerőseit mondja el. Vastag albumok voltak, fényképpel, adatokkal, amelyek a rendőrség rendelkezésére álltak. Akik nem bűnözők voltak, hanem homoszexuálisok. De a fürdőkben, az Egyetemben, a vécéknél is voltak igazoltatások, tehát volt honnan gyűjteniük. És egyszer a Buda Béla mesélte nekem, amikor interjút csináltam vele, hogy amikor diákként dolgozott valamelyik gőzfürdőben, mint kabinos nyári munkán, akkor ők tudták, hogy voltak ilyen hivatalos BM-es, nagyon jóképű, fiatal beépített rendőrök, ilyen beugrató emberek. Akik kezdeményeztek ismerkedést, vagy úgy viselkedtek, hogy vele kezdjenek ki, és akkor így lekapcsolták azokat a buzikat. Tehát a BM nagyon be volt építve a meleg világba." - meséli Láner László.

Köztudott volt tehát, hogy igazoltatják a melegeket többek között a fürdőkben is, ahol óriási meleg élet folyt. A kérdésre, hogy miért hagyták, hogy így legyen, Laci így válaszol: "Mert akkor már nem tudtak mit csinálni. Mert 1962-től a homoszexualitás önmagában nem volt büntethető. De attól még zsarolható volt bárki. Tehát az nagyon jó adu volt a rendőrség kezében. Lehet, hogy nem használták, lehet, hogy volt egy csomó ember került a nyilvántartásban, akit soha nem zaklattak. De esetleg volt egy olyan, aki olyan beosztásba került, vagy szükség volt rá, akkor ezzel lehetett előhúzni. Én úgy tudom, hogy Molnár Gál Péter, a jó nevű kritikus is egy ilyen zsarolásos ügybe keveredett, és a rendőrség így kényszerítette arra, hogy jelentéseket írjon."

Karádi Győzy azt mondja, hogy ő arról hallott, hogy a szocializmusban nagyon nyírták a melegeket, és besúgóként helyezték el őket: "Hallottam olyan sztorit, hogy elmentek a szabadba, szeretkeztek, majd megfogták a rendőrök. Becipelték, megverték őket, és azt mondták: nem fogják zaklatni őket, ha besúgók lesznek, hogy kispista meleg-e vagy sem. De nekem nem volt ilyen problémám."

És milyen kampánnyal hívják fel a figyelmet a homo- és transzfóbiára mások?

Az interjúkat készítette: Hanzli Péter, Banach Nagy Milán és Halmai Gábor

Korábban egy másik posztban is volt arról szó, hogy hogyan ismerkedtek a meleg férfiak, amikor még nem voltak bárok, vagy amikor még nem találhattak egymásra az interneten. A legendás Egyetem Presszón és egyéb „zártkörű” helyeken, vagy a házibulikon kívül (ahová nagyon nehéz volt bekerülni), volt még két járható út: az egyik a fürdők, a másik pedig a korzó. Itt tudtak ismerkedni például olyanok, akiknek még nem voltak kapcsolataik nagyobb meleg társaságokhoz.

Meleg srácok és férfiak a korzón. A kép a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák film forgatásán készült. Fotó: Erdélyi Tea

A Kádár-korszakban sokáig a melegek ismerkedő helye volt a korzó vagy Duna-korzó, ami a Blahától a Rákóczi úton át a Duna partig tartott, illetve a parton az Erzsébet híd lábától a Lánchídig. Később, a 90-es években már a férfi prostituáltak vették át a helyüket.

És hogyan történt az ilyesmi?

„Hát, leginkább a mostani Ferenciek terén ismerkedtem, mert azt hallottam. Már nem emlékszem rá, hogy kitől hallottam vagy hogyan. Próbáltam keresni a helyet. Mint hogyha valaki említette volna, hogy a korzón lehet ismerkedni. Ott is próbálkoztam. Tehát csak a korzó és a Ferenciek tere volt számomra az a hely, ahol esetleg valamilyen kapcsolatot tudtam szerezni.” – meséli Tibor.

A Duna-korzó távolról. forrás: fortepan.hu

És hogyan ment egy ilyen ismerkedés?

„Mentem, és ha ránéztem valakire, és úgy éreztem, hogy lehet, hogy ő is meleg, akkor… Én soha nem kezdeményeztem. Nem voltam egy kezdeményező. Akkor se, most se. Próbáltam úgy csinálni, hogy elmentem az üzletek előtt, és megálltam, nézelődtem. Láttam, hogy odajön mellém, akkor egymásra néztünk, és avval tudtuk, hogy kicsoda, micsoda. És követtük egymást, és egy olyan helyen, ahol nem látták sokan, leszólítottuk egymást. Vagyis, hát, engem szólítottak le – leginkább.”

MF: És, mondjuk, az utcán ismerkedés közben nem tartottál valami ilyesmitől, hogy akivel ismerkedsz mégsem meleg, hanem valami más célja van, például ügynök?

Tibor: Amikor én éreztem, hogy meleg, akkor utána már nem mérlegeltem, hogy ez lehetséges. Fel sem merült bennem. Persze, addig, míg meg nem bizonyosodtam arról, hogy meleg, addig persze, igenis egy kicsit tartottam, természetesen. Meg ugye, hallottam arról, hogy voltak verések is: meleg embereket a korzón, meg lent, ahol volt egy WC, és sokan lejártak.  Én féltem is oda lemenni, én nem is mentem oda le.

Dunakorzó, a Hotel Duna Intercontinental Szálloda terasza, Sándor György zongoraművész,

és Antal Imre riporter beszélgetnek. forrás: fortepan.hu

MF: A korzón?

Tibor: A korzón volt egy WC, én oda le se mertem menni. Hát éppen ezért, mert hallottam, hogy voltak rablások, meg meleg férfiak megverése, meg egyéb ilyen dolog, úgyhogy én oda le se mentem. Amikor a korzón, vagy bárhol kapcsolatot létesítettem, az elég sokáig tartott: tehát megbizonyosodtam arról, hogy ő is meleg. De, mondom, nem tudhatom, hogyha esetleg valaki úgy akart volna, mint „meleg” megismerkedni velem.

Riporter: Hanzli Péter, Banach Nagy Milán

Összeállította: Seregély Ágnes

Mit olvasnál még szívesen a blogon meleg férfiakkal kapcsolatban? – tettük fel a kérdést nemrég olvasóinknak és bár még mindig várjuk a kitöltőket, eddig is nagyon sok válasz érkezett. Többen voltak, akik most jártak először nálunk (reméljük jól körbenéztek), de visszatérő vendégeink is nagy számban akadtak.

Eduard Manet: The Reader című képe, forrás: Wikipedia.org

Köszönjük mindenkinek az ajánlott témákat, ezek közül igyekszünk minél többet feldolgozni a jövőben. És hogy mik voltak ezek a témák?

A katonai uniformistól a crossdresserekig

„Élettörténetek” és „visszaemlékezések”, ahogyan eddig is, továbbra is lesznek a blogon. Nemsokára új karakterekkel is bővülünk.

„Homoszexualitás a katonaságban” – foglalkoztunk már érintőlegesen ezzel a témával, és a jövőben is lesz erről szó, érdemes még visszanézni hozzánk.

„melegek a munkahelyben, meleg tanárok iskolákban, melegek láthatósága társadalomban” – írja egy amerikai olvasónk és csak helyeselni tudunk.

„Valódi, nem kozmetikázott történeteket, amik segítenek megérteni, hogy pl. miért kerül ki az AIDS-esek többsége a melegek közül”

HIV-vel kapcsolatos posztok már voltak a blogon és még lesznek is. Az említett kérdést is igyekszünk magyarországi kitekintéssel feldolgozni, de ha addig is tűkön ültök válaszra várva, akkor ezt az írás érdemes megnézni.

 „Mindent. Szaftos témákat, érzelmi oldalt, érdekes tudományos kutatásokat(hiteleseket).”

„Sok humort.” – Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni a jövőben is. ;)

„Crossdresserekről” – Volt már erről is poszt, és még lesz is.

 „Lehetőség szerint fiatal (45 év alatti, de lehet idősebb is persze), olyan melegek sikeres egymásra találását, akik nem celebek (sosem voltak azok), és alapvetően nem a nyilvánosságból/on élnek.Nem "médiaszemélyiségek" . Tehát hitelesek... Nem agyonpénzelt emberek. Akik pl. havonta ünneplik/emlékeznek 3szor a holokausztról és a történtek miatta siránkoznak.. (ja nem vagyok vallásellenes, sem antiszemita). Nem politikai karrieristák, és nem vallásbolondok...Hétköznapi emberek, akiknek az élete nem a médiaszereplés és az ezért kapható/kapott pénz körül forog...Rövid de hiteles történetek amik valóban igazak, ilyeneket jó lenne olvasni!”

Sajnos 45 alatti férfiakkal nem foglalkozik a blog, de célunk, hogy az idősebb korosztályból sok ilyen „hétköznapi” meleget is bemutassunk. Láner Laciékkal beszélgettünk a meleg holokausztról, arról, hogy miért fontos erről megemlékezni.., ezt is közreadjuk majd.

„Hogyan gyógyítják meg őket.” „Kényszergyógykezeléssel kapcsolatos dolgokat.”

Bár olvasónk hozzászólásaiból az derült ki számunkra, hogy kifejezetten szeretné, ha kényszergyógykezelnének minket, nem hátrálunk meg! Az elkövetkezendő időszakban feldolgozzuk azt is, hogy milyen módszerekkel próbálták a múltban megváltoztatni a meleg identitást és milyen eredménnyel. (SPOILER! Nem volt túl nagy sikere.)

„Abszolút semmit, ez is felesleges.”

„Csak így tovább! Nagyon fontosnak tartom, hogy ez blog létrejött.” – írja egy olvasónk, aki már régóta követi a blogot. Köszönjük szépen! :)

Amit viszont NEM tudunk nektek nyújtani

A blog meleg férfiak történelmével foglalkozik főleg személyes történeteken keresztül. És bár néha igyekszünk egy kis erotikával is fűszerezni a posztokat, az biztos, hogy sem transz-pornót, sem másmilyen pornót nem fogtok látni ezen a blogon. Bár egy kis „pornótörténelemről” már volt szó, ebben a posztban, és erről a későbbiek során is igyekszünk írni.

Megmelengette a szívünket, hogy volt, aki az „elfogadás javulásáról világszerte” szeretett volna hallani, azonban azt kell mondanunk, hogy mi inkább a múltba révedünk, mint a jövőbe tekintünk. Ha a jelenről, jövőről szeretnétek hallani, akkor azt sajnos máshol kell keresnetek.

Ha te is szeretnéd elmondani a véleményed, még nem késő! Kérlek, kattints a képre, és töltsd ki a kérdőívünket. Csak pár percet vesz igénybe. Minden javaslatnak és véleménynek örülünk.

Házasodó pasik, erotika, orosz kémtörténet, díszbuzik, travik, és más hétköznapi történetek. Működésünk eddigi rövid története címszavakban. Eddig csak mi beszéltünk, de most végre szabadon elmondhatod, mennyire utálsz, vagy éppen mennyire szeretsz bennünket! 

Töltsd ki rövid kérdőívünket a Meleg Férfiakról, csak pár percet rabolunk el idődből és életedből!

Nemrég felraktunk egy posztot a blogra, amiben visszaemlékeztünk az időre, amikor még volt a királyi rádióban "meleg műsor", méghozzá Pálfi Balázs Önazonos-a. Az egyik adásban egy olyan sráccal beszélget, aki még a fenyegetéstől sem riad vissza, ha buzikról van szó. Ekkor még 1999-et írtunk.

 Egy ismerősünktől elkértük a teljes adást, amit most ti is meghallgathattok.

Balázs relaxál, fotó: Erdélyi Tea

Pálfi Balázs 1994-ben indította el az Önazonost a Magyar Rádióban. Ez volt az első "meleg műsor" a közmédiában. Fő célja az volt, hogy párbeszédet kezdeményezzen. Balázs 1995-ben, rögtön az elindulás után egy évvel megrázó levelet kapott.

Egy átlagos család a 80-as években. A kép illusztráció.

Forrás: Fortepan

„Pálfi Balázs úr!

A társadalomnak előbb-utóbb meg kell egyeznie ezzel a problémával. A jól felfogott saját érdekében nem dughatja a fejét a homokba.

Három évvel ezelőtt elvesztettem gyönyörű, egészséges húszéves fiamat, szép, egészséges, 38 éves feleségemet. A fiam úgy döntött születésnapján, közli velünk, ő homoszexuális… Az anyja nem tolerálta, a fiam öngyilkos lett. A feleségem nem tudott megbocsátani önmagának, utána ment. Egy társadalmi megegyezés rajtam már nem tud segíteni. Szülők, leendő szülők, így nem ismerhetjük saját gyerekeinket.

Minden tiszteletem az úttörőké.”

(Aláírás, 1995. január 11.)

forrás: Magyar Pax Romana

Pálfi Balázs 1994-ben indította el az Önazonost a Magyar Rádióban. Ez volt az első "meleg műsor" a közmédiában, több korosztály is hallgatta. Sokan tinédzserként, otthon, titokban a paplan alatt. A műsor egyik célja az volt, hogy párbeszédet kezdeményezzen, akár olyan emberekkel is, akik nem szívlelik annyira a „buzikat”. Ilyen volt a „géppisztolyos fiú” is.

„94-ben volt egy rádióvezető váltás” – meséli Balázs. „Kitalálta az új vezetés, hogy legyen új struktúra, meg legyenek új műsorok, és friss szelek újra fújdogáljanak. Meghirdették, hogy lehet ötletelni különféle műsorokkal. Elkezdtem tapogatózni, hogy hol van nekem esélyem arra, hogy meleg műsort csináljak.”

Skinhead. A kép illusztráció

Mivel már régóta gondolkozott azon, milyen legyen az adás, már a fejében is összeállt az egész. Megkérdezett néhány embert, hogy hol érdemes kopogtatni.

„Azt mondták, hogy az éjszakában. Írtam egy kétoldalas műsorelképzelést, úgy nevezett szinopszist. Leírtam, hogy azt szeretném, hogyha élőben menne a dolog, betelefonálós legyen, és hogy mindig elhangozzék, jelezve legyen, hogy belülről készül a műsor, tehát, hogy én magam is meleg vagyok.”

Az egyik ilyen adás során telefonált be a "géppisztolyos" fiú, Zsoltika. Először csak egyszer-kétszer került az éterbe, később Balázs rengetegszer beszélt vele, és a hangvétele is egyre agresszívebb lett. 

Balázs, műsorvezetés közben a Tilos Rádióban

„Egy idő után annyira agresszív volt, hogy mondtam neki, hogy mi lenne, ha ezt kifejtené rendesen, mert ha élőben betelefonál, és van rá 2-3, maximum 5 perc, az úgy kevés. S akkor felajánlottam neki, hogyha akar, akkor hívjon fel később az adott számon, és akkor találkozzunk, és csinálok egy hosszabb beszélgetést vele. Le fogom adni. És ezt ő komolyan vette, fölhívott, és megbeszéltünk egy időpontot. Bejött a rádióba, és elmondta részletesebben, hogy miért utálja a buzikat, és hogy legszívesebben legéppisztolyozná őket.”

Miután elkészült az interjú, a rádió leadta egy másik műsorban. Később „géppisztolyos Zsoltikát” más beszélgetésekre is elhívták, például az egyik LMBT Fesztivál alkalmával. Megbeszélt egy találkozót a szervezőkkel, ahol végül a barátaival jelent meg, és kisebb szóváltásba is kerekedett.

Balázs mind a mai napig vitatkozik azokkal, akik azt mondják, hogy nem kell a szélsőjobbal szóba állni:

„A szélsőjobbal nem kell beszélni, ebben egyetértünk, de emberekkel, akik elég szerencsétlenek ahhoz, hogy ilyen nézeteket valljanak, azért néha kell beszélni, vagy meg kell próbálni őket meggyőzni. Az esetek nagy többségében nincs siker, de legalább próbálja meg az ember. Ez is egy ilyen próbálkozás volt, ez a géppisztolyos történet.”                                    

Riporterek: Hanzli Péter, Halmai Gábor

Szerkesztő: Seregély Ágnes

Mocsonaki László, a rendszerváltás utáni magyar meleg mozgalom ikonikus aktivistája ma 60 éves. Ott volt a Szivárvány Társulás a Melegekért alakulásánál, a Háttér Társaság egyik alapítója, 20 évig ügyvivője, mai napig aktív tagja. A vele készült életútinterjúból azt a részletet közöljük, amit kevesen ismernek: gyerekkorát és fiatal felnőtt korát, első küzdelmeit a melegségével és környezetével.

Isten éltessen, Laci! Büszkék vagyunk rád!

Mocsonaki László (középen) a "Sziget-botrány" idején (2001) Deutch Tamással és Láner Lászlóval

Fotó: Takács Bencze Gábor

R: Azt tudjuk rólad, hogy ikonikus alakja vagy a hazai meleg közösségnek, szubkultúrának, de azt nem igazán tudjuk, hogy kezdődött Mocsonaki Laci személyes élete. Tudnál egy kicsit mesélni nekünk arról, milyen volt a fiatal korod, hol nőttél fel?

ML: Egy Középbogárd nevű kis faluban születtem, ’55-ben, és 18 éves koromig ott éltem. Ott végeztem az általános iskolát, a közeli Enyingen érettségiztem, és aztán felvettek Pécsre előfelvételisként. Előbb katona voltam egy évet  – tudjátok, abban az időben, akit fölvettek főiskolára, egyetemre, annak be kellett egy évre vonulni. Utána kerültem Pécsre, ott végeztem el a matematika-pedagógia szakot, onnan pedig Pestre. Nem akartam melegként hazamenni a falumba. Hívtak Enyingre, a gimnáziumba, hogy ha majd elvégzem az egyetemet matematika szakon, akkor ott taníthatok, de akkor már a segítő szakma felé fordultam. Nevelési tanácsadóba jártam évekig gyakorlatra. És egy fővárosi nevelési tanácsadót pályáztam meg, így kerültem Pestre.

Douglas Conrad amerikai aktivistával a 2001-es pride-on, Fotó: Takács Bencze Gábor

R: Mikor szembesültél először azzal, hogy meleg vagy? Vagy egyáltalán, gondoltál arra, hogy talán "más" vagy?

ML: Mondjuk kora kamaszkoromtól. Emlékszem, hogy a magyartanárom megkérdezte, hogy „Csak nem a fiúk tetszenek?" A szabadban meg az iskola folyosóján lent kézilabdáztak a fiúk, és néztem. Más is nézte. Hogy hogyan érzett rá, hogy én másképp nézem, azt nem tudom, csak rákérdezett, és akkor lebuktam. Abban, hogy faluról városba mentem, benne volt, hogy meleg vagyok, és nem akarok melegként kisközségben élni. Nehéz és zűrös volt. A faluban voltak melegek, valaki balhéba keveredett, egyik-másikról meg pletykáltak rossz ízű vicceket, és azt éreztem, hogy ez nem az én közegem.

R: Ez a 70-es évek.

ML: Ez a 70-es évek eleje.

R: Akkor a te szülőfaludban már lehetett tudni, hogy vannak melegek?

ML: Persze.. Régen is tudták, csak nem nagyon beszélgették gyerekek előtt. Neveket mondogattak, hogy ezzel van balhé, meg történeteket. Éreztem, hogy nekem ez nem való. Nem megyek haza a falumba tanítani ötödik matematika tanárnak, mert maximum napközis nevelő lehettem volna. Vagy nem megyek el Enyingre, mert én azt szűknek éreztem. Tehát amikor én pályát választottam, akkor Budapestet, Gödöllőt, Velencét – tehát Budapest környékét céloztam meg. Tudatosan bennem volt, hogy én nagyvárosba menjek, a nagyvárosnak a biztonságát érezzem magam körül. Kevésbé van az ember szem előtt.

R: A nagyváros biztonsága meg a szabadság.

ML: Meg a szabadság.

Mocsonaki László, Fotó: Erdélyi Tea

Riporter: Banach Nagy Milán, Halmai Gábor

Szerkesztő: Halmai Gábor, Takács Mária