A meleg férfiakkal kapcsolatban gyakran mondják, hogy gyorsan kötnek kapcsolatokat és azok általában gyorsan is végződnek. Hogy ez mennyire közhely, azaz nem így van, Kari példája is bizonyítja. Kari ma 59 éves, mára megtalálta szerelmét, de fiatalabb éveiben csak pár férfi volt az életében.

Kari inkább a nők körében volt népszerű..

R: Mikor volt az első meleg élményed?

K: Az első úgy 1971-72 környékén. Megtetszett az egyik osztálytársam, de soha semmi nem lett köztünk. Csak tetszett, vonzódtam hozzá. Sajnos, aztán ő kimaradt az iskolából. Sportoló volt különben. Disszidált, jelenleg kinn él Svájcban. Képzeld el, 39 év után találkoztunk egy véletlen folytán.

R: Hol?

K: Elmesélem a történetet. Beteg lettem, kórházba kerültem. Mellettem egy 92 éves bácsika feküdt, aki nehezen mozgott, mindig segítettem neki. Bejött a fia, akivel elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Elmesélte, hogy ő jégkorongos. Említettem, hogy nekem is volt egy jégkorongos osztálytársam, akit nagyon szerettem. Mondom a nevét, és kiderült, hogy a legjobb barátja, és áprilisban jön haza. 39 év után találkoztunk. Én voltam a születésnapi meglepetése.

R: Emlékezett rád?

K: Hát, először nem, de pár közös emlék felelevenítése után már igen. Sajnos 2012 végén megszakadt a kapcsolat. Összeszedett egy nőt, és azóta egyetlen soromra sem válaszol. Én soha nem mondtam neki, hogy tetszik, egy percig sem éreztettem vele, hogy...

R: Vagyis ez egy ilyen plátói kapcsolat volt.

K: Persze, igen. Különben nem volt sok kapcsolatom, öt vagy hat talán. Mindegyik biszex pasival, képzeld el! Meleggel soha nem voltam. Az első férfi az életemben az egyik kollégám volt. 1979-ben történt.

R: Szerelem volt?

K: Hát, visszagondolva már nem tudom megérteni, hogy mi tetszett rajta. Egyszer beültünk beszélgetni a Tündér presszóba, a Móricz Zsigmond körtéren, és azt kérdezte tőlem, hogy én is? Ezen annyira meglepődtem, hogy rögtön rávágtam, hogy: igen. Akkor elkezdődött egy kapcsolatféle, amíg jött egy lány...

R: Őszintén szólva engem meglepne, ha úgy a nagy semmiből egy kollégám megkérdezné tőlem, hogy én is a fiúkat szeretem-e

K: Meglepődtem én is, nagyon.

R: Megkérdezted, hogy miből gondolja?

K: Nem. Nem kérdeztem meg.

R: A ti kapcsolatotok hogy nézett ki?

K: Tulajdonképpen annyira sok minden nem történt. Párszor csókolóztunk.

R: Ez még a rendszerváltás előtt történt?

K: Igen. Ezt egy rövid ideig tartó kapcsolat követte. Tulajdonképpen inkább barátság volt, de egyszer egy éjszaka együtt voltunk, utána elment a postáról. Aztán jött az életemben egy nagy szerelem. Hat évet vártam rá. Egyszer nála aludtam, ő kezdeményezett. A kapcsolatunk a haláláig tartott. De egy idő után már csak a barátság maradt. Úgy nézett ki, mint Freddy Mercury: fekete bajszos, jóképű. Gábornak hívták.

R: Hogyan ismerkedtetek meg?

K: Ő is munkatárs volt. Kiszúrtam magamnak, és amikor hallottam, hogy kórházba kell mennie, bementem hozzá látogatóba. Így kezdődött a barátságunk.

 R: Említetted, hogy hat évet vártál rá.

 K: Hát, mire történt valami. 1983-ban ismerkedtünk meg, és 1989-ben történt meg az első együttlét. Egyébként nem gondoltam volna róla, mert olyan nőző típus volt. Úgyhogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ebben is benne van.

R: Vagyis ő is egy biszexuális pasi volt.

K: Persze.

R: De ő sejtette rólad?

K: Gondolom. Nem tudom. Ez soha nem volt téma.

R: Engem az érdekelne, hogy ebből hogyan alakult ki bármi is?

K: Úgy, hogy egyszer náluk aludtam, és azt mondta, hogy tudja, hogy azt akarom! Így történt. Aztán még voltunk párszor együtt, de egy idő után szex már nem volt, csak a barátság.

R: Ez már a második eset, amikor azt mondod, hogy az a bizonyos másik sejtette rólad. Mi lehetett ennek az oka? Lányos voltál?

K: Nem. Nem voltam lányos.

***

A Karival készült teljes interjú a Meleg Férfiak, Hideg Dikatúrák című kötetben olvasható. Kapható: Írók Boltja (Budapest), Bagolyfészek Antikvárium (Pécs), Grand Café (Szeged), és a Bookline-on.

Miss Mandarin a meleg szórakozóhelyek egykori transzvesztita sztárja. Karrierje egy véletlennek köszönhetően indult és Budapest közismert szórakozóhelyein végződött.

Egyszerre jelentkeztem a színművészetire és a jogira, majd természetesen a jogira felvettek, de a színire nem. Összesen hatszor próbálkoztam: háromszor a rendezői, háromszor a színész szakra, aztán jogász lettem. Utána eltemettem magamban ezt az egészet: hogy hát, istenem, ez a sors, ennek így kellett lenni, biztos nem is voltam olyan tehetséges. És aztán eltelt egy jó pár év, és egyszer csak azt mondta egy kedves barátom, hogy ők rendeznek egy bulit, és a múltkori buliban csináltak egy ilyen kánkán számot, a Macskákból egy részletet, és annak őrült sikere volt. De most az, aki akkor ővelük volt, az nem akarja csinálni, hogy nincs-e kedvem?

2014-ben, az Alteregóban. Forrás

És hát akkor azt mondták, hogy: ezt neked folytatnod kell, mert ez olyan jó. Utána először eltelt egy fél év, mikor csináltunk egy újabbat, aztán megint egy félév vagy egy év, és szép lassan begyorsultunk: hogy először csak szilveszterre, aztán nőnapra, meg húsvétra is lehetne. Aztán egyszer csak, szájhagyomány útján terjedve, eljutottunk  a "hegyre", és ott már kicsit színpadszerű körülmények között csináltunk többször műsort. Mikor pedig az Arizona megnyílt, akkor oda hívtak. Az már egy nyilvános meleg hely volt.

1986-ban, egy zártkörű rendezvényen

K: De hol is lehetett akkor, a hetvenes években ismerkedni? Voltak klubok vagy valami hasonló?

V: Nem. Klubok egyáltalán nem voltak. Nyilvános helyek voltak, azok a bizonyos „cruising area”-k, ahol ismerkedni lehetett. Voltak ilyen helyek... vagy hallotta az ember... Az én időmben, sajnos, eléggé triviális helyeken: nyilvános vécék környékén, mondjuk, az Astoriánál, az Emkénél[4] lehetett ismerkedni, ahol én nagyon sokáig rettegtem végig is menni, mert hátha olyan valaki jön, aki tudja, és akkor azt gondolja, hogy én is... De hát aztán valahogy elmagyarázták, hogy van egy olyan szép mondás, hogy: szűznek maradni is, meg dugni is, együtt az nem megy. És hogyha nem ismernek meg, akkor sose fog kikezdeni veled senki, és akkor soha nem fog történni semmi. És persze voltak a fürdők, amelyeket már mindet szanáltak. Mindegyiket tönkre tették vagy koedukálták, megszüntették vagy eladták. Úgyhogy tulajdonképpen ezek voltak a fő ismerkedési helyek. És persze a baráti társaságok! Egy idő után kialakultak barátságok, haverságok, kisebb-nagyobb bulik, és hát ott ismerkedtél meg másokkal. Tulajdonképpen az volt a legbiztonságosabb, másrészről meg a legkulturáltabb is.

[1] Keleti István (1927-1994) rendező, színházigazgató. Pályája kezdetén az amatőr színjátszó mozgalomban dolgozott, majd a Népművelési Intézet, ill. az Országos Közművelődési Központ munkatársa lett. Egyik alapítója volt a Szkéné színháznak, s 1969-ben a Pinceszínháznak, 1985-89 között, nyugdíjba meneteléig a Budapesti Gyermekszínház, ill. Arany János Színház igazgatója volt. 1990-től a Paulay Ede utcai társulat stúdióvezetőjeként és dramaturgjaként tevékenykedett.

[2] Mezei Éva (1929-1986) rendező, szinkronrendező, drámapedagógus. 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői tanszakán. Először a Vidám Színpadhoz szerződött, majd Egerben rendezett. 1957-től a Népművelési Intézet munkatársaként az amatőr színjátszás módszertani irányítója lett. Rendezett a rádióban, 1967-től a Pannónia Filmstúdióban, mint szinkronrendező dolgozott. 1985-től a Pinceszínház igazgatója volt.

[3] A The Star Sisters egy holland női poptrió volt az 1980-as években, 1983-87 között. Tagjai: Patricia Paay, Yvonne Keely, Sylvana van Veen (1983-85), Ingrid Ferdinadusse (1985–87). Első két albumuk során az 1940-es évek szving stílusát ültették át a diszkó korszakba, igen sikeresen. Külsőségekben is hűen utánozták a negyvenes évek háborús Amerikájának hangulatát, női katona- ill. tengerészegyenruhában léptek fel. Felvételeikben vegyítették az autentikus szving zenét, a jellegzetes régi gramofonlemez-hangzást és az akkori legmodernebb diszkó stílust. Később stílusváltással próbálkoztak, ám az europop stílusú albumuk nem aratott sikert. 1987-ben az együttes feloszlott.

[4] Az EMKE legendás kávéház volt, a Blaha Lujza térnél, az Erzsébet körút (1950-90 között Lenin körút) és a Rákóczi út sarkán. Eredetileg 1894-ben nyílt, a bérház földszintjén. Nevét az 1885-ben alakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta. A kávéház 1945-ben és 1956-ban is komoly károkat szenvedett; 1961-ben nyitott meg újra. Az épületben a rendszerváltás után egy ideig sörbár üzemelt, jelenleg pedig bankfiókok találhatók a helyén.

***

A Zolival készült teljes interjú a Meleg Férfiak, Hideg Dikatúrák című kötetben olvasható. Kapható: Író Boltja (Budapest), Bagolyfészek Antikvárium (Pécs), Grand Café (Szeged), és a Bookline-on.

Kari akkor veszítette el otthonát, amikor megszűnt a munkahelye. Ennek ellenére nem csüggedt, hanem A Város Mindenkié mozgalom aktivistájaként és a Meleg Férfiak kötet szereplőjeként sokat tesz, mind a meleg, mind a hajléktalan emberek elfogadásáért.

R: A melegség meg a hajléktalanság kicsit másról szól, vagy nem?

K: Egyik sem jó reklám. Ezekkel nem lehet dicsekedni, egyikkel sem. A hajléktalanságon talán még lehet változtatni, de a melegség? Az már nem fog megváltozni. A hajléktalanságon persze jó lenne változtatni. Átmeneti állapotnak tekintem. Nem is érzem magamat hajléktalannak. Amikor megszűnt a munkahelyem, és nem tudtam, hogy mi lesz, az nagyon rossz volt. De ez az érzés hamar elmúlt. Most úgy vagyok vele, hogy egy ajtó bezáródott ugyan, de kinyílt egy másik. Lett egy új kapcsolatom, az eddigi leghosszabb. Már beléptünk a huszadik hónapba. A zene mellett a jelenlegi kapcsolatomban vagyok még kitartó.

R: Hogy lettél hajléktalan?

K: 2009-ben a bank elvitte a lakásomat. Az volt a szerencsém, hogy egy héttel a végrehajtás előtt el tudtam adni annyiért, amennyiért vettem. Kifizettem, amit tudtam, és albérletbe költöztem egészen addig, amíg meg nem szűnt a munkahelyem. Akkor sajnos, fel kellett adnom az albérletet. De egy percig nem voltam az utcán.

R: Akkor viszonylag hamar be tudtál kerülni egyfajta segítő rendszerbe?

K: Igen, szerencsém volt. Találkoztam egy régi kollegámmal, aki már régóta hajléktalan, ő vitt el mindenhova, megmutatta, hogy hova kell menni, mit kell csinálni, milyen papírokat kell elintézni.

Most egy fizetős szállón lakom, Budapest legjobb helyén, Újpesten.

R: Milyen egy ilyen fizetős hajléktalanszálló Magyarországon?

K: Én nagyon jó helyet fogtam ki: heten vagyunk ugyan egy szobában, de elég tűrhető a társaság, általában idősebb korosztály, egy fiatal van. Korlátlan fürdés-, mosáslehetőség és internet is van. Ételt nem kapunk, mert önellátók vagyunk, ki tudjuk fizetni a 9000 forintos árat.

R: Emeletes ágyakon alusztok?

K: Nem, hál’ istennek, nem. De vannak olyan helyek, ahol emeletes ágyak vannak.

***

A Karival készült teljes interjú a Meleg Férfiak, Hideg Dikatúrák című kötetben olvasható. Kapható: Írók Boltja (Budapest), Bagolyfészek Antikvárium (Pécs), Grand Café (Szeged), és a Bookline-on.

Flecker István melegként és zsidóként próbálta - a rendszerváltás előtt is - a saját életét élni.

A Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák projekt teljes videóinterjúit folyamatosan adjuk közre.

A fiatal meleg férfiak közül is egyre többen szeretnének gyereket nevelni. Pálfi Balázséknak ez felkérésre jött: ő és párja, a lengyel származású Arkadiusz Karski, közel 10 éve pótapáskodnak.

K: Ha jól tudom, van egy fontos gyerek is az életetekben…

B: „Pót-bébisintérelt” gyerekünk van – mi így mondjuk. Van egy barátnőm, akit már régóta ismerek; az ő gyereke Bendegúz, aki eléggé erősen kötődik hozzánk. Az édesapja meghalt, amikor hatéves volt, és most már 14 éves.
Egy idő után megkérdeztem ezt a barátnőmet, hogy miben tudunk mi segíteni, és mondta, hogy „néha legyetek Bendegúzzal, mert az jó, hogyha nemcsak az ő saját közegében van.” És akkor így eléggé hozzánk nőtt. Gyakran itt alszik, innen megy iskolába, az iskolában ismernek bennünket. Volt olyan év, még alsó tagozatban, amikor én szinte alig tudtam menni, mert dolgoztam, viszont az én kedvesem állandóan járt az iskolába. És egy idő után elhívták ilyen másság-órát vagy -alkalmat tartani, vagy tolerancia-nap kapcsán, hogy beszéljen a „másságról”, ami nekünk azonosság, tehát melegügyekről. Ennyire jó lett a kapcsolat, hogy a gyerek osztályában tudott erről a dologról az én kedvesem beszélni. A mi életünkről.

K: Saját gyereket sose szerettél volna?

B: De, szerettem volna… De ez megint olyan kérdés, hogy nem tudom, mi lett volna, ha… Tíz évvel ezelőtt, amikorra ennek nagyjából reális esélye volt, meg volt annyi ismeretem és bátorságom, hogy ilyet csináljak, vagy ezen gondolkodjak, addigra már elmúltam ötven. És ötven év fölött én már nem akartam pici gyereket. Nem éreztem magam elég fiatalosnak ahhoz, hogy mondjuk hetvenévesen menjek el a ballagására. Jóval korábban
kellett volna, ha lehetett volna.

K: És lehet, hogy Bendegúz például betölt egy ilyen pótgyerekszerepet?

B: Igen. Bendegúz egy nagyon helyes, aranyos gyerek; nem az én gyerekem. Pontosan tudja, hogy mi nem az ő apjai vagyunk. Mi vagyunk az a pár, aki ezért a gyerekért felelősséget vállal, és szereti őt – de csak ennyi. Ami azért elég sok, érzelmileg is. Szeretek vele lenni, ő is szeret velünk lenni, de ez nem egészen apa-fia viszony, inkább egy pótszerep. Ebben a pótpapaságban, azt hiszem, hogy jó vagyok, de tudomásul veszem, hogy ez egy pótszerep, és nem az igazi. De amúgy nagyon jól elvagyunk.

A Balázzsal készült teljes interjú a Meleg Férfiak, Hideg Dikatúrák című kötetben olvasható. Kapható: Író Boltja (Budapest), Bagolyfészek Antikvárium (Pécs), Grand Café (Szeged), és a Bookline-on.

Karády Győzy, sok meleg férfihoz hasonlóan, megnősült. A házasság próbája még a nászéjszaka előtt kezdődött.

Karády Győzy (80-as évek)

K: Hogy jött a házasság?

Gy: Megismertem egy lányt, aki megtetszett. Ebben az időszakban inkább biszex voltam, mint meleg. Féltem, hogy otthon mit szólnak. Mire odakerült a sor, hogy esküvő lesz, addigra minden kiderült, tök véletlenül. Elég rossz körülmények között éltem, a munkásszállót nem szerettem. Nagyon tiszta voltam, és nem bírtam a saját ágyukat összehányó embereket. A nővérem fölajánlotta – ők Cegléd mellett laktak, akkoriban építettek egy gyönyörű, nagy házat több szobával –, hogy költözzek oda. Onnan jártam volna be. Volt egy jegyvizsgáló srác, aki belém volt szerelmesedve; nekem semmi közöm nem volt hozzá mint pasihoz. Az egyik, baráti körből való lánytól elkérte az ottani címemet, hogy szeretne nekem a névnapom közeledtével képeslapot küldeni. Aztán a képeslap helyett egy hatoldalas szerelmes levél jött, fotóval illusztrálva. A sógorom felbontotta a levelem.

Mire hazajöttem, akkora cirkuszt csinált, hogy hajnalig bőgtem. A nővérem majdnem nekiment: védett. Mondtam, hogy elmegyek, nem tudok tovább ott élni. A sógorom nem adta oda a levelet. Másnapra azt mondta, hogy inkább menjek vissza a szállóra. El is mentem. Volt olyan aljas, hogy elvitte a levelet, kirakta édesanyám elé, hogy „Anyám, a maga fia buzi.” Mert anyámnak hívta. A nővérem imádott, de a sógorom nem. Gyűlölöm még a halálában is! Mindenkinek meg tudok bocsátani, de neki nem. Az anyám reakciója az volt, hogy „Ő akkor is az én fiam!” Így tudódott ki a családban, és megtudta a menyasszonyom is. Ő belém volt zúgva, ugyanis marha szép fiú voltam. Bombázó voltam, ezt ki merem mondani. Bemutatott a szüleinek, akik azt mondták: „Kislányom, ez a fiú túl szép hozzád!” Megtudta, hogy meleg vagyok, de azt mondta, nem érdekli, hozzám akar jönni feleségül. Mondtam neki: „Csak akkor veszlek el, ha előtte ágyba bújsz velem!” Megtörtént. Az anyukám nagyon boldog volt, hogy mégsem buzi szegény fia. Megtörtént az esküvő is, a lány pedig terhes maradt. Aztán éltünk, ahogy éltünk.

K: Évekig?

I: Egy évig. Hat hónaposan összefeküdt az egyik kollégámmal. Mindenki rajtam röhögött. Hazamentem: „Mesélj, mi volt!” Ő: „Semmi, csak ki akartam próbálni, hogy más férfi milyen.” Mondtam: „Mire hazajövök, menj el!” Amíg együtt voltunk, nem feküdtem le palival. Gondolatban igen, de azt nem tudta. A házasság úgy romlott meg, hogy
később, ha öt perccel később vagy nem úgy érkeztem haza, ahogy ő gondolta, akkor az volt a legkedvesebb szava: „Biztos szopni voltál.” Ez nagyon megrontott mindent. Mikor ő elment a másik pasival, üvöltöttem vele: „Az, hogy engem nem tisztelsz, napi szinten lebuzizol, az oké, elfogadom. De hogy a saját gyerekeidet nem tisztelted – mert ikreket vártunk –, azt nem bírom elviselni. Elválunk!” Ő azzal próbált védekezni a bíróságon, hogy kitereget mindent, megmondja, hogy meleg vagyok. Mondtam: „Ötven tanút hozok ide, hogy te tudtad, amikor hozzám jöttél – számodra ez nem válóok. Jobban járunk, ha nem teregetünk ki semmit, közös megegyezéssel válunk.” Így elváltunk.

Karády Győzy a Meleg Férfiak Hideg diktatúrák című könyv bemutatóján (fotó: Dömsödi Zsolt)

Ha érdekel Karády Győzy élettörténete, elolvashatod a Meleg Férfiak, Hideg Diktatúrák című könyvben. Kapható Budapesten az Írók boltjában, Pécsett a Bagolyfészek antikváriumban valamint a Bookline-on.

Feri már fiatalon tudta magáról, hogy meleg. A családi nyomásnak engedve mégis megnősült. Felesége hamar teherbe esett, de mire kisfia megszületett, már el is váltak. Feri eddig bírta a kettősséget, felesége egyáltalán nem a melegséget. Az anya magával vitte a gyereket Amerikába: a két férfi 21 évvel később találkozott újra.

Rakiás Ferenc a 70-es évek végén

K: Akkor a fiad tudott rólad?

F: Tudta, hogy van egy apja, és hogy nemkívánatos személy a családban. És a későbbi elmesélések során őt ez nagyon izgatta, hogy miért nem.

K: A volt feleséged nem közölte vele, hogy miért?

F: Nem. Akkor, már a rendszerváltás után hazajött a volt feleségem, leültünk beszélni, és azt mondta: „Figyelj, Feri, szerintem a gyerekünk meleg. Én most már diplomát adtam a kezébe, haza akar jönni; én veszek neki egy lakást, és ettől kezdve én leveszem a kezem róla.” Haza is jött a gyerek. Megadtam a telefonszámom. Fölhívott, hogy szeretne velem találkozni. Hát, nagyon izgultam… Nekünk már a párommal megvolt a melegpanziónk.
Beszéltem Jánossal, az élettársammal: „Figyelj, ezt a problémát kezelni kell. Szerintem az a legjobb, ha megjön a fiam, én közölni fogom vele, hogy meleg vagyok, és hogy te vagy az élettársam. Két lehetőség van: vagy elfogad bennünket, vagy nem.” Csöngetett az ajtón, megnéztem, hogy néz ki. És én rögtön elmondtam neki: „Figyelj, Peti, én vagyok a te apád, nagyon örülök, hogy látjuk egymást, de mielőtt bejössz, el kell mondanom, hogy én meleg vagyok, együtt élek az élettársammal. Ezt te vagy elfogadod, és akkor gyere be, és megcsókoljuk egymást mint apa és fiú, vagy nem fogadod el, elmész, és többet nem látjuk egymást. Hiszen huszonegy éves korodig nem láttalak. Nem tudtam, hogy ki vagy. Nem tudtam, hogy nézel ki. Nem lesz fájdalom, ha most ezután sem látlak.” A gyerek bejött, és mondta, hogy ő nem is tudja elképzelni, hogy lehet valaki ennyire „stupid”, hogy ez probléma, hogy valaki meleg. Hát Amerikában vannak a négerek, vannak a jehovisták, a melegek. Ez egyáltalában nem probléma. „Neked probléma, hogy te meleg vagy?” – kérdezte. „Nekem ez nem probléma, csak én attól féltem, hogy neked lesz probléma, hogy te ezt nem fogod elfogadni, hiszen az anyád ezért vitt el téged, hogy ne legyél meleg.” Hát őt ez abszolút nem érdekli – mondta, és bejött. Még a nyár végén elmentünk közösen a Balatonra a barátommal és vele. És ott egyértelműen kiderült, hogy ő is meleg.

Szeretem a meleg fiamat.

A kép illusztráció. (Forrás: Being Gay Being Christian blogspot)

K: Hogy vagy te az ő melegségével?

F: Nem tudom. Egy időben nagyon büszke voltam rá, hogy el tudok vele menni a legkülönbözőbb szórakozóhelyekre. Egy jó kiállású, fiatal srác, tőlem egy fél fejjel magasabb; valahonnét örökölte azokat a dolgokat, amik bennem nem voltak meg, tehát szőrös, fekete, jó kiállású gyerek. És többször többen megnéztek, hogy vajon ki ez, de hát nem árultuk el; jó volt nekem, meg ő is hülyéskedett. Bár aztán ő azt mondta, hogy ezt
hagyjuk abba, ennek nincs értelme. De azért jártam vele az Angyalba, meg máshova is. Aztán ő élte tovább a saját maga külön életét. Ő mindenáron szeretett volna gyereket, de hát megbeszéltük, hogy nem tud csinálni gyereket; nincs mese. Úgyhogy végül is béranyaság-program keretében született egy unokám – az ő fia, aki most hét hónapos. És nagyon sokat meditáltunk ezen, hogy vajon ezzel a gyerekkel mi lesz. Ő azt mondja, hogy genetikailag meleg lesz; én azt mondom, hogy nem biztos.

K: A volt feleséged tudja, hogy a fia meleg? Hogyan viszonyul hozzá?

F: Tudja. És utálja a melegségét. A fiát nem. A fiát azt szereti, kényezteti, de azt, hogy meleg, azt nem tudja elfogadni. Erről a témáról nem lehet vele beszélni.

A Rakiás Ferenccel készített teljes interjú a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című könyvben olvasható. Kapható az Írók boltjában és a Bookline-on.

A "melegfelvonulásokat" a 90-es évek közepén az úgynevezett Pink Piknikek előzték meg. Hogy miért? Kiderül a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című könyv részletéből, valamint az alábbi videóból.

MF: Honnan jött az ötlet, hogy Budapesten pikniket, majd felvonulást szervezzetek?

Láner László: A Pink Pikniket azért találtuk ki, hogy legyenek nyilvános rendezvények, de olyanok, amire még el mer menni az átlagos meleg közönség. Mert azért ez eléggé el volt rejtve, de oda bárki elmehetett.

MF: Hol is volt a Pink Piknik?

LL: A Hármashatár-hegyen voltunk, egy kicsit elhagyott kőbányában. Viszonylag könnyen meg lehetett közelíteni a városból, mégis biztonságos hely volt.

Az Egyesült Államok hírei között rendre szerepel, hogy LMBTQ fiatalok, idősek másságuk miatt hajléktalanná válnak. Nálunk a melegséget és a hajléktalanságot ritkán hozzák ok-okozati összefüggésbe. Kari, könyvünk egyik szereplője, mostani szerelméről is hasonló történetet oszt meg: M-et azért tagadta ki családja mert kedveli a női ruhákat.

K: Az Üdvhadsereg nappali melegedőjében szúrtam ki M.-t. Megfogott a szeme. Egy keveset beszélgettünk. De ő elment Németországba, és úgy volt, hogy soha többet nem látom. Akkor nagyon szarul éreztem magam. Aztán egy olyan másfél hónap múlva egyszer csak visszajött, mert nem jöttek össze neki a dolgok Németországban. Pincér egyébként. Akkor elkezdtünk beszélgetni, és amikor egyszer összefutottunk a mosodában, meghívtam egy lángosra. Végül a Moszkva téren kötöttünk ki, egy svédasztalos kajáldában. Az akkori beszélgetésünk nagyon kétértelműre és erotikusra sikeredett: kolbászkákról meg virslikről beszélgettünk. Ő az a típus, akiről nem gondolnád, hogy mi újság ezen a téren. Elképzelheted, hogy majd’ leestem a székről, amikor bevallotta, hogy ő bizony „kislány”.

A kép illusztráció. Forrás: Pinterest.

Nagyon meglepődtem, mert nagyon férfiasnak nézett ki. Meg aztán nyolc évig élt együtt egy nővel. Szóval biszex. Örültem, hogy elmondta, mert magamtól biztos nem kezdeményeztem volna. Még álmomban sem gondoltam volna róla. Egyszerűen barátkozni akartam, mert szimpatikus volt és tetszett. De akkor még nem gondoltam, hogy bármi is lesz. Még aznap kimentünk a Városmajorba, ahol fogta magát, és szenvedélyesen szájon csókolt. Azóta tart a kapcsolatunk. Elég viharos és szenvedélyes. Rengeteg közös élményre tettünk már szert: voltunk Skorpió-koncerten, valamilyen katolikus vagy ilyen imádkozós-éneklős programon, a Közlekedési Múzeumban, a Városligetben. Kirándultunk együtt sokat, kajáltunk; rengeteg a közös program. Ez nem csak a szexről szól.

R: Jól veszem ki a szavaidból, hogy ő is hajléktalan?
K: Igen. Éppen ezért nagyon nehéz. Egyébként neki rossz a családi háttere: az apja, akit nagyon szeretett, negyvenkét évesen autóbalesetben meghalt. Az anyja pedig mindig utálta, és ahol tudott, betartott neki, mert nem kívánt gyerek volt. A családja nem törődik vele. Most én vagyok a családja. Én vagyok az, aki foglalkozik vele. Idén januárban felmászott az A lagútra, és le akart ugrani. Három hétig kezelték a Szent János Kórházban.
Miután kiengedték, a családja befogadta. De pár hónap után visszajött, mert nem érezte jól magát. Nem élhetett szabadon. Van neki ugyanis egy hobbija: szeret női ruhákba öltözni. Én ezt el tudom fogadni, engem nem zavar. Ha ebben érzi jól magát, nekem tök mindegy. Ha egyszer szerelmes vagyok, engem ilyen apróság nem zavar.
A korábbi partnereit és a családját igen. Ezért inkább visszajött hajléktalannak.

Kari teljes története a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című könyvben olvasható. Kapható az Írók boltjában illetve a Bookline-on.

Pécs gyönyörű város. Meleg élet szempontjából is különös és nagyon érdekes város. Életem nagy élménye fűződik Pécshez, minden vonatkozásban. Egyrészt jó volt a munkám, mert mint kis vidéki studió korlátozott óraszámban adott műsort. Finoman, szépen el lehetett ott dolgozgatni. Jó kis manufakturális munka volt. Megmondom őszintén, munkahelynek tekintettem, ami mégiscsak szabadabb, mint egy nyolcórás, esztergapad melletti állás. És kreatívabb is, mint bármelyik szalagmunka. Másrészt pedig elvarázsolt Pécs mediterrán jellege és a pezsgő kulturális élet, ami a hetvenes évek vége felé is jellemző volt a városra, valamint a város maga. Ott van például a Dóm tér, aminek természetszerűleg van valami fajta furcsa, hogy is fogalmazzak, promenád-bukéja. Nem tudok rá jobb szót.

Dóm-tér, Pécs, forrás: fortepan.hu

A tér elején helyezkedett el egy ilyen lemenős WC. Aki nagy szexuális étvággyal rendelkezett, az lement a WC-be. Este hét óra után csak azok jártak le, akik azt szerették volna. Ugyanakkor nagyon jó kommunikációs hely is volt, például a Kioszk nevezetű, kiülős cukrászda. Az egésznek olyan 19. század végi hangulata volt. A sétatéren pedig jókat lehetett sétálni. Aki nem volt hülye, az pontosan tudta, hogy ha kilenc óra környékén valaki ott sétál, akkor az nem a jó levegő miatt teszi. Hanem bizony azért, hogy meleg igényeit kielégítse. Nekem volt egy társaságom, akikkel kijártunk Harkányba. Ott nagyon jó szerb, szerb-magyar ismerkedésre nyílt lehetőség. Sokan jártak oda ismerkedni. Én érdekes módon, Pécsen éltem meg igazából, hogy mit jelent egy meleg közösségbe tartozni. Olybá tűnt, mintha egy patriarchális vagy „nemesi” udvartartás lett volna, amelynek van egy császárnője, aki mindent lekommunikál, és az egészet összetartja. Ez még mindig nem a meleg társadalmi munkáról szólt, hanem kifejezetten az úgynevezett meleg életnek az összetartásáról. A császárnő már akkor hetvenvalahány éves volt, ma már nem él. Ráadásul arisztokrata családból származott.

Flecker István

Az idézet forrása: Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák - interjúkötet