Feri már fiatalon tudta magáról, hogy meleg. A családi nyomásnak engedve mégis megnősült. Felesége hamar teherbe esett, de mire kisfia megszületett, már el is váltak. Feri eddig bírta a kettősséget, felesége egyáltalán nem a melegséget. Az anya magával vitte a gyereket Amerikába: a két férfi 21 évvel később találkozott újra.
Rakiás Ferenc a 70-es évek végén
K: Akkor a fiad tudott rólad?
F: Tudta, hogy van egy apja, és hogy nemkívánatos személy a családban. És a későbbi elmesélések során őt ez nagyon izgatta, hogy miért nem.
K: A volt feleséged nem közölte vele, hogy miért?
F: Nem. Akkor, már a rendszerváltás után hazajött a volt feleségem, leültünk beszélni, és azt mondta: „Figyelj, Feri, szerintem a gyerekünk meleg. Én most már diplomát adtam a kezébe, haza akar jönni; én veszek neki egy lakást, és ettől kezdve én leveszem a kezem róla.” Haza is jött a gyerek. Megadtam a telefonszámom. Fölhívott, hogy szeretne velem találkozni. Hát, nagyon izgultam… Nekünk már a párommal megvolt a melegpanziónk.
Beszéltem Jánossal, az élettársammal: „Figyelj, ezt a problémát kezelni kell. Szerintem az a legjobb, ha megjön a fiam, én közölni fogom vele, hogy meleg vagyok, és hogy te vagy az élettársam. Két lehetőség van: vagy elfogad bennünket, vagy nem.” Csöngetett az ajtón, megnéztem, hogy néz ki. És én rögtön elmondtam neki: „Figyelj, Peti, én vagyok a te apád, nagyon örülök, hogy látjuk egymást, de mielőtt bejössz, el kell mondanom, hogy én meleg vagyok, együtt élek az élettársammal. Ezt te vagy elfogadod, és akkor gyere be, és megcsókoljuk egymást mint apa és fiú, vagy nem fogadod el, elmész, és többet nem látjuk egymást. Hiszen huszonegy éves korodig nem láttalak. Nem tudtam, hogy ki vagy. Nem tudtam, hogy nézel ki. Nem lesz fájdalom, ha most ezután sem látlak.” A gyerek bejött, és mondta, hogy ő nem is tudja elképzelni, hogy lehet valaki ennyire „stupid”, hogy ez probléma, hogy valaki meleg. Hát Amerikában vannak a négerek, vannak a jehovisták, a melegek. Ez egyáltalában nem probléma. „Neked probléma, hogy te meleg vagy?” – kérdezte. „Nekem ez nem probléma, csak én attól féltem, hogy neked lesz probléma, hogy te ezt nem fogod elfogadni, hiszen az anyád ezért vitt el téged, hogy ne legyél meleg.” Hát őt ez abszolút nem érdekli – mondta, és bejött. Még a nyár végén elmentünk közösen a Balatonra a barátommal és vele. És ott egyértelműen kiderült, hogy ő is meleg.
Szeretem a meleg fiamat.
A kép illusztráció. (Forrás: Being Gay Being Christian blogspot)
K: Hogy vagy te az ő melegségével?
F: Nem tudom. Egy időben nagyon büszke voltam rá, hogy el tudok vele menni a legkülönbözőbb szórakozóhelyekre. Egy jó kiállású, fiatal srác, tőlem egy fél fejjel magasabb; valahonnét örökölte azokat a dolgokat, amik bennem nem voltak meg, tehát szőrös, fekete, jó kiállású gyerek. És többször többen megnéztek, hogy vajon ki ez, de hát nem árultuk el; jó volt nekem, meg ő is hülyéskedett. Bár aztán ő azt mondta, hogy ezt
hagyjuk abba, ennek nincs értelme. De azért jártam vele az Angyalba, meg máshova is. Aztán ő élte tovább a saját maga külön életét. Ő mindenáron szeretett volna gyereket, de hát megbeszéltük, hogy nem tud csinálni gyereket; nincs mese. Úgyhogy végül is béranyaság-program keretében született egy unokám – az ő fia, aki most hét hónapos. És nagyon sokat meditáltunk ezen, hogy vajon ezzel a gyerekkel mi lesz. Ő azt mondja, hogy genetikailag meleg lesz; én azt mondom, hogy nem biztos.
K: A volt feleséged tudja, hogy a fia meleg? Hogyan viszonyul hozzá?
F: Tudja. És utálja a melegségét. A fiát nem. A fiát azt szereti, kényezteti, de azt, hogy meleg, azt nem tudja elfogadni. Erről a témáról nem lehet vele beszélni.
A Rakiás Ferenccel készített teljes interjú a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című könyvben olvasható. Kapható az Írók boltjában és a Bookline-on.