A szocializmusban nagyon nyírták a melegeket. Besúgóként helyezték el őket. Hallottam olyan sztorit, hogy elmentek a szabadba, szeretkeztek, majd megfogták a rendőrök. Becipelték, megverték őket, és azt mondták: nem fogják zaklatni őket, ha besúgók lesznek, hogy "kispista" meleg-e vagy sem. 

 Május 17. a homofóbia és transzfóbia elleni világnap, nemzetközi nevén IDAHOT. Vannak, akik képes-kampánnyal készültek, vannak, akik kézfogó-flashmobbal. Mi szokás szerint az idősebb férfi-generáció meleg történeteivel.

Az átkosban a homofóbia állami szinten működött: sokáig törvények "segítették", a rendőrség fényképes adatbázisokat működtetett, és gyakoriak voltak a buziverések is. Ezek leginkább a meleg ismerkedőhelyek, a "csempebárok", azaz nyilvános WC-k, illetve korzók környékén történtek: előfordult, hogy összeverődött fiatalok válogatás nélkül ütöttek, vertek mindenkit, akit ezeken a helyeken megtaláltak. Nem ritkán történt meg az is, hogy megfigyelték a melegeket.

A Rudas-fürdő ősrégen, forrás: fortepan.hu

"Ezekről a nyilvántartásokról sokan meséltek, mert a Romsauer is mondta, hogy neki a rendőrség odaadott ilyen fényképes nyilvántartásokat, hogy kiket ismer közülük, vagy nem tudom pontosan, hogy mit is akartak tudni. De mások is, akikkel beszéltem, voltak, akik mondták, hogy láttak ilyet. Odaadták nekik, hogy akkor az ismerőseit mondja el. Vastag albumok voltak, fényképpel, adatokkal, amelyek a rendőrség rendelkezésére álltak. Akik nem bűnözők voltak, hanem homoszexuálisok. De a fürdőkben, az Egyetemben, a vécéknél is voltak igazoltatások, tehát volt honnan gyűjteniük. És egyszer a Buda Béla mesélte nekem, amikor interjút csináltam vele, hogy amikor diákként dolgozott valamelyik gőzfürdőben, mint kabinos nyári munkán, akkor ők tudták, hogy voltak ilyen hivatalos BM-es, nagyon jóképű, fiatal beépített rendőrök, ilyen beugrató emberek. Akik kezdeményeztek ismerkedést, vagy úgy viselkedtek, hogy vele kezdjenek ki, és akkor így lekapcsolták azokat a buzikat. Tehát a BM nagyon be volt építve a meleg világba." - meséli Láner László.

Köztudott volt tehát, hogy igazoltatják a melegeket többek között a fürdőkben is, ahol óriási meleg élet folyt. A kérdésre, hogy miért hagyták, hogy így legyen, Laci így válaszol: "Mert akkor már nem tudtak mit csinálni. Mert 1962-től a homoszexualitás önmagában nem volt büntethető. De attól még zsarolható volt bárki. Tehát az nagyon jó adu volt a rendőrség kezében. Lehet, hogy nem használták, lehet, hogy volt egy csomó ember került a nyilvántartásban, akit soha nem zaklattak. De esetleg volt egy olyan, aki olyan beosztásba került, vagy szükség volt rá, akkor ezzel lehetett előhúzni. Én úgy tudom, hogy Molnár Gál Péter, a jó nevű kritikus is egy ilyen zsarolásos ügybe keveredett, és a rendőrség így kényszerítette arra, hogy jelentéseket írjon."

Karádi Győzy azt mondja, hogy ő arról hallott, hogy a szocializmusban nagyon nyírták a melegeket, és besúgóként helyezték el őket: "Hallottam olyan sztorit, hogy elmentek a szabadba, szeretkeztek, majd megfogták a rendőrök. Becipelték, megverték őket, és azt mondták: nem fogják zaklatni őket, ha besúgók lesznek, hogy kispista meleg-e vagy sem. De nekem nem volt ilyen problémám."

És milyen kampánnyal hívják fel a figyelmet a homo- és transzfóbiára mások?

Az interjúkat készítette: Hanzli Péter, Banach Nagy Milán és Halmai Gábor