Nem találtál párra iskolai vagy egyetemi életed alatt? Munkahelyen nem szeretsz ismerkedni? Bizonyára a te fejedben is megfordult, hogy interneten, akár párkereső portálok, akár közösségi média oldalak segítségével ismerkedj. A melegeknél még inkább fontos ez a forma, hiszen sokan nem tudják, vagy nem szeretnék családi körben, az iskolában vagy tágabb baráti társaságban felfedni identitásukat.
Persze voltak idők, amikor még nem létezett a „Gay Romeo” vagy a „Grindr” és nem volt Facebook sem. Meleg szórakozóhelyek is elvétve voltak, azok is csak Budapesten. Hogyan ismerkedtek ebben az időszakban a meleg férfiak?
Verhás Máté írása
Róbert sosem használta az Internetet ismerkedésre, csak segítséggel, először Pállal, egy idősebb barátjával, aztán Péterrel, egy harminc körüli férfival, aki mind a mai napig segít neki a házimunkában. „...már kétszáztíz jelentkezőnél tartok, de rettentő felelőtlenek. Ebből jó, ha húszat megismertem élőben, ha mind a kétszáztízzel megismerkedtem volna személyesen, biztos lett volna közöttük, aki jó lett volna. De sajnos a legtöbb nem jelentkezik, csak szó nélkül eltűnnek, vagy nem érdekli őket semmi komoly, csak szexet keresnek. Én azt nyolcvannégy évesen már minek keressek?”
Róbert 84 éves, budai lakos, kötésből tartotta el magát egész életében. Miskolcon született, érettségi után került Pestre. Édesapja oroszországi fogságban elhunyt, ezért a nagybátyjánál lakott, aki a Vajda Péter Evangélikus Főgimnázium igazgatója volt. A káderezés során nem nézték meg az indexét, és a nagybátyja fiaként írták be, ezért nem engedték egyetemre, így kezdett el kötni és idős hölgyeket gondozni, hogy fenntartsa magát. Fiatalabb korában, lévén, hogy a homoszexualitás nem volt beszédtéma az emberek között, nem volt tisztában vele, hogy az ő példája nem egyedi, azt gondolta, egyedül van a világban a helyzetével. Csupán sokkal később, hatvan éves korában kezdett el különböző fórumokon ismerkedni.
Az első közösségi platform, amin ismerkedni kezdett a Mások magazin volt. Az újságot 1989-ben alapította a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság, első száma pedig 1991 áprilisában jelent meg. (A lap stencilezett számai már 1989-től forgalomban voltak.)
A Mások egyik címoldala
Róbert sok éven át vásárolta a Mások magazint egy szexboltban, a Király utcában. Minden számát megvette akkoriban körülbelül 100-150 forintért, illetve gyakran hirdetett benne a partnerkeresésre kialakított rovatban.
Hogyan zajlott ez a gyakorlatban? A magazinban mellékelt hirdetési szelvényt kitöltötte, ráírta a szövegét, illetve egy jeligét, amely alapján neki válaszoltak, és beküldte a szerkesztőségbe. Rendszerint már a következő hónapban megjelent. Róbert elmondása szerint a szerkesztők rugalmasak voltak, bővítették a hirdetés rovatot, ha a beérkező levelek mennyisége igényelte. Ha az ember az újságban található szelvényt használta, a hirdetés feladása ingyenes volt, a fizetendő díj benne volt a szám árában. A magazinban a feladó címét nem tették a hirdetés szövege mellé, a válaszlevelek a jeligével megjelölve a szerkesztőségbe érkeztek, ahonnan továbbították a hirdetőnek.
Hírlapárus a 70-es években, forrás: fortepan
Róbert hirdetéseiben leginkább társat keresett. 1991-ben ment nyugdíjba, akkor volt 60 éves, olyan élettárs lett volna neki megfelelő, aki aztán örökölhet is tőle. Jelenleg is ugyanezzel a célzattal ismerkedik Péter nevű fiatal segítő-gondozójával az Interneten, amihez ő maga nem ért. Nem szexet keresett, szerelemben sem reménykedett sokat, csak egyedüllétében többféle barátot is szeretett volna, aki, aztán ha úgy alakul, vele él, társa lehet haláláig. Természetesen sokan válaszoltak is neki: „Azt nem lehet hirdetni, hogy úrifiút keresek, én értelmes fiút keresek. Nem keresek susztert vagy segédmunkást, akinek megfeleltem volna. Aki nekem megfelelt, annak meg én nem kellettem. Most is olyan műveletlenek meg tájékozatlanok, hogy nem tudok velük mit kezdeni!”
Hirdetések a Mások újságban
A válaszlevelek rendszerint tartalmaztak telefonszámos elérhetőséget, és azon egyeztettek találkát. Előfordult ritkán, hogy fotót is mellékeltek, de nem ez volt jellemző, az inkább, hogy paramétereket adtak meg magukról. Rendszerint nem volt egyéni szöveg, hanem a korábbi hirdetések alapján megfogalmazott sablonszövegekkel válaszoltak. A legtöbb levél hasonlított a másikra, nem volt bennük sok eredetiség. Magasságot, súlyt, intim méretet, életkort adtak meg. Róbert átlagosan egy-egy hirdetés után 2-3 válaszlevelet kapott, a Másokon keresztül körülbelül negyven hirdetést adott fel. Azt mondja, valószínűleg azért nem kapott válaszleveket, mert túl komoly volt a hirdetése, nem vették komolyan, vagy olyanok jelentkeztek, akik nem feleltek meg Róbert elképzeléseinek és igényeinek: „válaszolnak és eltűnnek”.
Róbert mind a mai napig keresi társát, most már az interneten is.
Szerző: Verhás Máté