A karácsony közeledte a legtöbb meleg ember számára a számvetés időszaka is. Hogy is vagyunk családtagjainkkal, tudják-e rólunk szexuális identitásunkat, ha igen, mennyire ismerik az életünket. Miről tudunk velük beszélni karácsonykor és miről nem.
Családi kapcsolatairól Láner Laci újságíró, a Mások újság volt szerkesztője, így emlékszik:
Én azért comingoutoltam, mert láttam, hogy az akkori barátom, a frissen megismert barátom milyen csodálatos életet él. Tehát nem a hazugságok hálójába bonyolódva és állandóan titkolózva, és lelkiismeret-furdalással. Egyszerűen elmondom otthon, lám, ő is elmondta, és a mamája milyen készségesen befogad engem is a családba, milyen jó lesz ez. Akkor a nővéremmel és az anyámmal éltem együtt, édesapám már nem élt. És akkor elmondtam a nővéremnek, hát, ő teljesen kiborult akkor, 1 évig nem beszélt velem, és egy lakásban laktunk, de a köszönésemet nem fogadta. Szóval, ő nagyon-nagyon kiborult. Az édesanyám szintén, de miután ő nagyon szeretett engem, összeszedte magát, és próbált erről beszélni, és hogy jaj, istenem, nehogy valami baj történjen! Aggódott értem. Neki is rögtön az jött elő, hogy ezek bűnözők, meg ki tudja, hogy milyen alakokkal találkozom. Hát, semmit nem tudott erről a világról. Nem is tudott utánanézni.
És akkor a nővérem erősködött, hogy küldjenek el engem pszichológushoz, aki majd talán ebből kigyógyít. És akkor már nekem megvolt ez a meleg baráti köröm a barátom által, és akkor ők ajánlottak egy meleg pszichológust, akinek én elmondtam a címét az anyámnak, aki elmondta a nővéremnek, aki javasolta nekem, hogy menjek el ehhez a pszichológushoz. Elmentem hozzá, jól elbeszélgettünk, és utána a nővérem is elment, és neki elmagyarázta, hogy ezt nem lehet gyógyítani, meg törődjön bele. És akkor utána 1 év elteltével lassan-lassan oldódott a helyzet, de ez régen volt, mert én most már 56 éves vagyok, és ez 22 éves koromban történt.
És most ott tartunk, hogy a nővérem baráti köre nagyrészt melegekből áll. Tehát az én baráti körömmel ő megismerkedett, akikkel én már nem is tartom a kapcsolatot, ő még jóban van velük, kijön a meleg felvonulásra is. Már mikor nagyon eldurvult a helyzet, tulajdonképpen nem is a melegek mellett, hanem a fasizmus ellen akart valahogy föllépni, akkor ő már tulajdonképpen kiállt a melegek mellett is. Szóval, ehhez el kellett telnie egy időnek, de mindig utólag azt mondom, hogy nagyon jó döntés volt. Volt egy nehéz periódus, de azon túljut az ember, és utána sokkal-sokkal könnyebb lehet. Nagyon jó volt azt mondani, hogy én most nem alszom itthon, mert megyek a barátomhoz, és nála alszom. És nem kellett mindenféle Julikákat meg Marcsikákat előrángatni, és akkor utána: miért nem mutatod be, kisfiam! Ez kényelmesebb megoldás.
Édesapám meghalt 14 éves koromban, úgyhogy ő vele ez még … De nem tudom elképzelni, hogy ha ő élt volna, akkor mertem volna-e ugyanezt elmondani otthon. Lehet, hogy akkor teljesen más lett volna a helyzet.
Nagyon konzervatív volt, nagyon kemény kezű, tehát az, aki megpofozza a gyereket, ha valami rosszat csinál… Meg hát, eleve egy férfi volt. Egy férfinek ezt elmondani, azt gondolom, hogy nehezebb, mint egy nőnek. Vagy mint egy anyának.