A vidéki vasboltos, Attila, Pécs környékén él egy kis faluban. Kezdetben nem volt szerencséje a tartós párkapcsolatokkal, leginkább nős férfiak szerették, és ő viszontszerette őket. Emiatt sokszor volt magányos. Fiatal korától kezdve tisztában volt melegségével, jelenlegi párjával, a német Eduarddal ellentétben, aki egy bajor faluban belső nyomásra családot alapított, egy helyi lányt vett el feleségül. Magyarországon, Harkányban találkoztak és szerettek egymásba. Attila Ediben igazi társra lelt, aki sok mindenben segített neki. Mikor édesanyja nagyon beteg lett, ő ápolta 5-6 éven keresztül. „Testvéreim imába foglalták nevét, azért, amit anyánkért tett.” - meséli. Nagyon-nagyon meg is szerették Edit.
Amikor már elég hosszú ideje éltek együtt, barátaik, barátnőik, akik mind heteroszexuálisok, és maguk is házasok, elkezdték nyaggatni őket, hogy „össze kell házasodni, össze kell házasodni, mert most lehet, és ki tudja, hogy meddig.”
Attiláék számára azonban nem volt egyszerű a házasság, kalandosan kezdődtek az előkészületek. Egyrészről Edi, bár egykori családja áldását adta a kapcsolatukra, még nem vált el feleségétől, tehát ezt meg kellett tennie, másrészről mivel bajor, és ott nem házasodhatnak a melegek, csak más tartományokban, egyszerűen nem adtak rá engedélyt. Ekkor a konzulátushoz fordultak, és ott, ahogy Attila mondta „olyan jól álltak hozzá, hogy, hogy le a kalappal. Ott mindent elintéztek. Azt hiszem a Belügy- vagy az Igazságügyi Minisztériumból, vagy nem tudom honnan kellett papírt kérni, meg az Edinek valamit intézni, mindent fordítottak mindent, úgyhogy azok, szinte egy hónap alatt elintézték. És akkor utána volt a nagy lakodalom.”
Pécsről jött az anyakönyvvezető a faluba gyönyörű időben, szeptemberben. A lagzi szűk körben zajlott: a szomszédok, barátok és Attila rokonai vettek részt rajta. Később Edi rokonai, két gyermeke és felesége is gratuláltak a párnak.