1997-ben, az ELTE akkori bölcsész lapjában olvastam egy interjút egy angol szakos lánnyal. Akkor teljesen nyíltan azt nyilatkozta, hogy igen, van egy hely a belvárosban, ahol a leszbikusok találkoznak. (Ma, két gyerekes leszbikus anya, már nem véletlen nem szólal meg).
Fotó: Takács Mária
Volt ott egy telefonszám is, felhívtam. Korábban magam körül semmilyen leszbikust nem láttam, akkor még nem léteztek leszbikus barát helyek. Már jó két éve jártunk össze, és osztottuk meg egymással élményeinket, amikor kitaláltuk, hogy saját írásokkal, fordításokkal kiadunk egy könyvet. Ehhez pályázni kellett, de pályázni meg csak szervezetként lehetett.
Fotó: Takács Mária
Az egyik társunk lakásában jöttünk össze. Kis lakás volt, de legalább 10-en kellett hogy legyünk. Mi legyen a nevünk? A szerb feminista leszbikusokkal volt kapcsolata pár csajnak, innen jött az ötlet, hogy mi is a Labrisz nevet vegyük föl, ahogy a szerb egyesületet is elnevezték. Labrisz Leszbikus Egyesület, így. Na jó, de minek bele a leszbikus szó, kérdezték páran, ha az alapszabályunkba – mint érdekképviseleti csoport – amúgy is bekerül. „Hogy tudja mindenki, ha meghallják.”, volt a válasz.
Három ügyvivőt kellett választani. A legtöbben azért nem vállalták, mert a bíróságon a bejegyzéshez a személyes adatokat meg kellett adni. Rossz tapasztalataik lehettek korábban a rendőrséggel. Nekem, 26 évesen semmilyen nem volt, és elszánt is voltam, vállaltam.
Most, 2014-ben nosztalgikusan nézegetjük egykori ügyvivő-társammal a képeket:
„1999. eleje lehetett, valószínűleg tél, mert pulóverben vagyunk a kis Vám utcai garzonomban, amely látott már sok egyebet.” – meséli Borgos Anna. A képek alapján az alapszabályt bújjuk szorgalmasan, Bea telefonál, lelkesen intézkedik, ő a motor, még sokáig. Többeknek is másfelé vezetett az élete azóta, de néhányan még vagyunk az alapítók közül, jó, hogy maradt folyamatosság.”
„Nehéz felidézni a hangulatot, a sajátomat is, szerintem kissé „elárasztott”, fáradt voltam, inkább szemléltem az eseményeket. Nagyon az elején voltunk valaminek, amiből magunk se tudtuk, mi nőhet ki, csak azt, hogy kell, nagyon, a személyes szükséglet és a társadalmi találkozott. Még néhány kanyar, és 1999. november 9-én Lovas Ilona bejegyezte a Labriszt – hivatalosan is elindultunk. És bár a 15 év alatt kaptunk hideget-meleget, a működésünk létjogosultságát, eddig, senki nem kérdőjelezte meg. ha másért nem, emiatt is nyilvánvaló, hogy folytatjuk.”
Fotó: Takács Mária
Az ország első és mindmáig egyetlen leszbikus szervezete, a Labrisz Leszbikus Egyesület most novemberben ünnepli 15. születésnapját. Erre most 7-én, pénteken, este 6 órakor koccintanak a 9. LIFT Fesztivál résztvevőivel a Müsziben, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak.
A 9. Leszbikus Identitások Fesztiváljának programja.
Takács Mária
