Elsőnek lenni valamiben mindig nagyon nehéz dolog. Nem tudja, mire számíthat az ember, nincsenek előképek, megadott sémák, csak a nagy csend van, ami egyszer csak megtörik. Armstrong kilép a holdra. Először készül el egy fénykép, mozgókép, először beszél valaki a melegségéről a tévében.
Dr. Romsauer Lajos, a Homeros Egyesület elnöke. Első szereplésére 1988 februárjában került sor, amikor az egyesület szerveződésének hírére kértek tőle interjút.
Ekkor még arc és név nélkül vállalta csak el, mondván; nem biztos, hogy az egyesület megalakul, és fölöslegesen nem teszi ki magát és családját kellemetlenségeknek.
1988-ban a Homeros hivatalos bírósági bejegyzése után megtört a jég. A Magyar Televízió történetében először valaki önszántából, nem takargatva arcát és nem torzítva a hangját, homoszexuálisként lépett a közönség elé.
Romsauerrel 1992-ben Láner László készített interjút.
- Föl voltál készülve erre a nyilatkozatra?
- Orvtámadásként ért, de akkor már el kellett vállalni. Azt már eldöntöttem, hogy erre valamikor sor kerül, csak nem pont akkorra vártam. Eldöntöttem, hogy ennek így kell lennie.
- Nem volt előtted hasonló eset, nem lehetett tudni, hogy milyen reagálások várhatók. Te mire készültél fel?
- Úgy éreztem magam, mint a kakas, aki fölmászik a dombra, és amikor körülnéz, akkor jön rá arra, hogy egy lőtér dombjának tetején ő a céltábla. Egyszerre volt egy jó érzés, hogy végre kiálltam azokért, akikhez tartozom, másrészt ott volt a szorongás, hogy mi lesz ennek a következménye?
- Jogos volt a félelem?
- Hál’ istennek nem. Egyetlen szitkozódó telefont kaptam. Csak annyit mondott: „te mocsok”. Számítottam levelekre is. Megbeszéltük, hogy ezeket majd kitesszük az iroda falára. Nem volt ilyen.
1987. május megalakul a Homeros, az első magyarországi meleg és leszbikus egyesület.
1988. február Romsauer első megjelenése a TV-ben, akkor még kitakart arccal. Még ugyanabban a hónapban Mr. X-ként jelenik meg a sajtóban.
1988-ban jegyzik be a Homerost, ekkor lett hivatalosan is egyesület. Ezután, a bírósági végzés után csinál interjút Romsauerrel a Magyar Televízió, ekkor lép először a nyilvánosság elé.
- És pozitív reagálás volt?
- Számoltam vele, hogy a betegek elpártolnak majd tőlem. A legnagyobb meglepetésemre azóta sokkal több betegem van, olyannyira, hogy szinte a munkám rovására megy már. Sokan azért jönnek, mert érdekli őket az az orvos, aki a tévében szerepelt, de aztán megismernek és maradnak. Számoltam azzal is, hogy mutogatnak majd rám. Hát a mutogatás megtörtént, mert az ebédlőben, főleg az új dolgozók, akik nem ismertek engem, azok súgtak-búgtak, mutogattak.
- És ezek a súgás-búgások a mai napig tartanak?
- Pár nap alatt megszűntek.
- Szemtől szemben hogyan viselkedtek a kollégáid, az emberek?
- Másnap, amikor bevásároltam, a boltban odajött hozzám egy jól öltözött asszony és megkérdezte: „Ön szerepelt tegnap a tévében?”. Mondom, hogy én.
- Erre ő: „Nahát!”. Máig sem tudom, hogy ez elismerés volt vagy szörnyülködés. A munkahelyemen ketten gratuláltak, egy pszihológus és egy nővér. A többiek igyekeztek úgy viselkedni, mint aki nem vesz tudomást semmiről. Olyat hallottam, hogy kint a betegek úgy beszélnek az ajtó előtt, hogy az a homokos doktor, meg az a buzi főorvos, de a nővérek rendreutasították
- A családod mit szólt?
- Én már húszéves koromban elmondtam nekik. A baráti köröm és a környezetem is tudja. Elég kevés embernek okozott meglepetést, csak furcsa elviselni, hogy most már tudom, hogy tudják. Eddig csak sejtettem.
- Előtte nem próbáltak lebeszélni vagy rábeszélni a szereplésre?
- Lebeszélni sokan próbáltak. Még az újságírók is javasolták, hogy testőrökkel menjek az utcán és a barátom is állandóan legyen a közelemben, mert jönnek a buziverők. Nagyon kedves, hogy féltettek. Nem következett be.
- Büszke vagy arra, hogy te vagy az első, aki Magyarországon nyíltan vállalta önmagát?
- Inkább elszomorít, hogy addig senki más nem vállalta és azóta sem sokan.
Az itt közölt szerkesztett interjú részlet a Mások újság 1992/8. számában megjelent Ketten című írásból.
Ha szeretnél többet tudni az előbújásról, olvasd el Comig out napi cikkünket.
Szerzők: Láner László – Seregély Ágnes – Takács Bencze Gábor