Vészi Jánosnak, az Eltitkolt évek producerének két napja megállt a szíve. 61 éves volt.
Hihetetlen és megdöbbentő a halála.
Fotó: Takács Mária
János a Filmművészeti Főiskolán tanított nekünk adásrendezést és dokumentumfilmezést.
„Miért?” – ezzel kezdte, mindig ez volt az alapkérdés. Ezt Máriássy Félixtől, hajdani osztályfőnökétől tanulta.
Kritikus volt, érzékeny és támogató. Az első év első félévében nála kellett "coming outolni", azaz legszemélyesebb titkainkat feltárni. Sikerült kihoznia mindenkiből. Tőlem a szó „klasszikus” jelentését is.
Budapesti éjszaka. Ez volt a legelső dokumentumfilmes vizsgafeladatunk nála.
A több órás stúdiógyakorlatokon mindenki igyekezett kreatívan és koncentráltan dolgozni, ő meg igyekezett türelmesen magyarázni. A fárasztó órák végén is tudtunk vele jókat röhögni.
Az Eltitkolt évekkel már két éve pályáztunk az akkori MMKA-hoz, de hiába. Nagyon meg akartuk csinálni a filmet, ezért hozzá fordultam. Húzó név volt ő is és a Fórum Film is, amit akkor már évek óta vezetett. Direkt egy piros mappában vittem el neki a treatmentet, hogy ha berétegződik az íróasztalán tornyosuló halmok közé, akkor is könnyedén megtalálja. A 2008-as februári filmszemlén találkoztunk, akkor adtam neki oda. Tetszett neki, erős anyagnak találta. Tavasszal, a beadási határidő közeledtével felhívtam, hogy "na mi van, beadjuk"? Kiderült, hogy elvesztette, a piros mappa ellenére. Persze bevittem neki a másolatot. Abban az évben vele nyertünk, a film elkészült. Hálás voltam neki. Az első magyar leszbikus dokumentumfilm producere volt.
Takács Mária