Pálfi Balázs 1994-ben indította el az Önazonost a Magyar Rádióban. Ez volt az első "meleg műsor" a közmédiában, több korosztály is hallgatta. Sokan tinédzserként, otthon, titokban a paplan alatt. A műsor egyik célja az volt, hogy párbeszédet kezdeményezzen, akár olyan emberekkel is, akik nem szívlelik annyira a „buzikat”. Ilyen volt a „géppisztolyos fiú” is.
„94-ben volt egy rádióvezető váltás” – meséli Balázs. „Kitalálta az új vezetés, hogy legyen új struktúra, meg legyenek új műsorok, és friss szelek újra fújdogáljanak. Meghirdették, hogy lehet ötletelni különféle műsorokkal. Elkezdtem tapogatózni, hogy hol van nekem esélyem arra, hogy meleg műsort csináljak.”
Skinhead. A kép illusztráció
Mivel már régóta gondolkozott azon, milyen legyen az adás, már a fejében is összeállt az egész. Megkérdezett néhány embert, hogy hol érdemes kopogtatni.
„Azt mondták, hogy az éjszakában. Írtam egy kétoldalas műsorelképzelést, úgy nevezett szinopszist. Leírtam, hogy azt szeretném, hogyha élőben menne a dolog, betelefonálós legyen, és hogy mindig elhangozzék, jelezve legyen, hogy belülről készül a műsor, tehát, hogy én magam is meleg vagyok.”
Az egyik ilyen adás során telefonált be a "géppisztolyos" fiú, Zsoltika. Először csak egyszer-kétszer került az éterbe, később Balázs rengetegszer beszélt vele, és a hangvétele is egyre agresszívebb lett.
Balázs, műsorvezetés közben a Tilos Rádióban
„Egy idő után annyira agresszív volt, hogy mondtam neki, hogy mi lenne, ha ezt kifejtené rendesen, mert ha élőben betelefonál, és van rá 2-3, maximum 5 perc, az úgy kevés. S akkor felajánlottam neki, hogyha akar, akkor hívjon fel később az adott számon, és akkor találkozzunk, és csinálok egy hosszabb beszélgetést vele. Le fogom adni. És ezt ő komolyan vette, fölhívott, és megbeszéltünk egy időpontot. Bejött a rádióba, és elmondta részletesebben, hogy miért utálja a buzikat, és hogy legszívesebben legéppisztolyozná őket.”
Miután elkészült az interjú, a rádió leadta egy másik műsorban. Később „géppisztolyos Zsoltikát” más beszélgetésekre is elhívták, például az egyik LMBT Fesztivál alkalmával. Megbeszélt egy találkozót a szervezőkkel, ahol végül a barátaival jelent meg, és kisebb szóváltásba is kerekedett.
Balázs mind a mai napig vitatkozik azokkal, akik azt mondják, hogy nem kell a szélsőjobbal szóba állni:
„A szélsőjobbal nem kell beszélni, ebben egyetértünk, de emberekkel, akik elég szerencsétlenek ahhoz, hogy ilyen nézeteket valljanak, azért néha kell beszélni, vagy meg kell próbálni őket meggyőzni. Az esetek nagy többségében nincs siker, de legalább próbálja meg az ember. Ez is egy ilyen próbálkozás volt, ez a géppisztolyos történet.”
Riporterek: Hanzli Péter, Halmai Gábor
Szerkesztő: Seregély Ágnes